Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

FEHÉR GYÖRGY: Egy agrárszakoktatási intézet tangazdasága: Keszthely (1865-1945)

Növénytermesztés A gazdaság szántóját eleinte hat, később öt dűlőben, dűlőnként változó számú (4-9) vetésforgóban művelték.'

1 Megjegyzendő, hogy Magyarország egyes tájegységein ekkor még mindig a háromnyomásos gazdálkodás volt szokásban. A szántó 45%-án gabonaféléket (elsősorban búzát, árpát, zabot, rozsot), 33-35%-án takarmánynövényeket (baltacimot, lucernát, lóherét, zabosbükkönyt, mohart, csalamádét) és a fennmaradó 20-22%-on kapásokat (tengerit, burgonyát, takarmányrépát) termeltek, ugarterület nem volt. A 2 kat. holdnál valamivel nagyobb, gyenge minőségű legelőn sertéseket tartottak, míg a 21 kat. holdnyi - hasonlóan rossz adottságú - réten jó minőségű, de kevés széna termett. Takarmányrépát 16, mesterséges szálastakarmányokat majdnem 80 kat. holdon vetettek." A vetésszerkezet megoszlása a hazai átlagtól lényegesen eltért, annál korszerűbb volt, egyértelműen magán viselte a belterjesség jegyeit, és ilyen formán messze megfelelt a korban követendőnek tartott üzemtani elvárásoknak

8

. Érdekességként megemlítendő, hogy a tangazdaság létét és működését meghatározó feltételek nem tették lehetővé a belterjesség szempontjából olyan meghatározó ipari kapásnövények termesztését, mint a dohányét és a cukorrépáét. E vonatkozásban az évek során annyi változás történt, hogy - kizárólag oktatási célból - 1896-tól 1200 n-ölön dohányt, 1904-től pedig ugyanilyen indokkal 3 kat. holdon cukorrépát termeltek. Egy gazdaság termelésének színvonalát nagyban meghatározza az alkalmazott talajerővisszapótlási gyakorlat. Keszthelyen az egykorú szakirodalomban optimálisnak tartott 3-4 évenként került sor istállótrágyázásra, még akkor is, ha esetenként a szükséges mennyiség - holdanként l60 q - az intézeti gazdaság állattenyésztése nem tudta fedezni.

1

' Ásványi és gyári előállítású műtrágyák alkalmazására meglehetősen későn került sor. Ennek oka elsősorban a tanintézet pénzügyi lehetőségeinek szűkössége volt, nem pedig az a tény, hogy a műtrágyák alkalmazásának fontosságával a tanári kar, vagy a gazdaság vezetői ne lettek volna tisztában. Egy termelési egységben folytatott gazdálkodás színvonalát - a határhasználat rendszerén és az alkalmazott üzemmódon kívül - a gépesítés mértéke alapvetően meghatározta. Mint már korábban is utaltunk rá, a termelésbe fektetett tőke nagyságát erősen befolyásolta az a tény, hogy egy állami költségvetésből fenntartott intézetben a támogatás mértéke messze elmaradt a feladatok által megkövetelt igényektől. A tangazdaság a talaj művelésben kulcsfontosságúnak számító ekékből megfelelő mennyiséggel és minőséggel rendelkezett. Külföldi (hohenheimi, Eckert, Howard, Sack) típusok mellett a hazai gyárak termékei is megtalálhatók az eszközleltárban, szám szerint 15 darab. A talaj művelésen kívül használt más gépek és eszközök egy része vásárlással, tekintélyes hányaduk azonban az egyes gépgyárak ajándékaként került a gazdaság tulajdonába. Az 1895. évi állapotot rögzítő összeírásban 2 db cséplőgépet, 1 db ennek meghajtására szolgáló lokomobilt találunk, de felvették a leltárba egy korábbi korszak műszaki színvonalát képviselő járgány adatait is. Ezenkívül feltüntetésre kerültek még a korszerű termelésből nem hiányozható gépek és eszközök is, így 2-2 marokrakó arató- és kaszálógép, ugyancsak 2-2 db sorbavetőgép és lóvontatású gereblye, továbbá 1 trior, 3 db rosta. A századforduló után a meglévő géppark korszerűsítésére is ügyeltek, és ekkor vásároltak 2-2 hazai gyártmányú (Ganz) kis teljesítményű petróleummotort.

10 Az 1914 előtti leltárokban nem találtunk említést