Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)

lenőrző mondatok, a kerti termények-palánták földesúr tudtán történő eladása, NAGYVÁTHY korábban idézett gondolataival egybevágott. Mindezek ellenére az uradalmak az uradalmi kertészeket nem tudták tartósan nélkülözni. Ez részben a speciális, kertészeti szakismeretből fakadt, a szerteágazó, mind a gyümölcstermesztéshez, mind a zöldség-, dísznövény-, gyógy- és fűszernövény-termesztéshez értést, a parkok kialakítását és fenntartó gondozását jelentette, esetleges szőlőtermesztési ismeretek birtokában. Ugyanakkor ezekben a növénykerti kultúrákban nagy értékű, viszonylag költséges növényállománnyal dolgoztak. Ezért is igyekeztek az uradalmak a távozó, leszámoló kertész után rövid időn belül újat szerezni és azt a kerti munkák sorába beálh'tani. Az ilyenféle kerti szakmunkákhoz az uradalom vezetése nem értett és a felelősséget sem merték vállalni, hogy akár a növényházakban, akár a szabadföldi kertészetben, netalántán a kastélyparkban valami jóvátahetetlen kár történjék. BARTZA Ádám prefektus leveléből is kivehető ez a sietség, amivel az uradalmi kertész cserélésénél intézte az ügyeket 1811. szeptember 25-én a Pápai Uradalomban. Új grófi kertészt vártak Bécsből. (A régiről rossz vélemény alakult ki.) Az új kertész megérkezéséig a kertet védeni kellett, nehogy kár legyen benne. A prefektus levelében így fogalmazott:, Az Kertész eránt, szinte most írtam Bétsben eőtet oda utasítván, hogy Podgyászokkal együt mentül előbb ereszkedjen le a Dunán Gönyöig, onnad fogaz Győri Majorban transportáltatni; s meghagytam egyszersmind Szethnek hogy írjon Schwartzfi...hog' jó korán, s előre ezt tudtára adhassa Pápai Tisztartó Uramnak az további Rendelések megtétele véget, ug' réménlem, hog' nem sokára le fog menni, nem sokat törődöm véle, ha az mostani Kertész addig eltakarodik, mert legalább mende mondára nem fog alkalmatossága lenni, tsak hog' mindeneket az Inventarium Szerént vetettessen által Ud eötsém, eg'szer s miindpedig ollyan rendeléseket tenni ne terheltessen, hogy az alatt is, még az uj Kertész le jönni, az Kerti vigyázat nélkül ne legyen, és netalántán valami Pusztéttásnak ne tétettessen ki."~* Pápára meg is érkezett az új kertész Bécsből, a kertet élősövénnyel bekerítettette, a napszámosok bérét, akik a kertben dolgoztak, le is nyomták 1811. október 18-án. Az új kertész ugyanis felmérte, hogy az uradalmi kertben mennyi napszámosra van szükség. Amíg ennek eredménye meg nem születik, addig a napszámosokat alacsonyabb napszámbérért dolgoztatták, hogy feleslegesen ne adjanak ki pénzt, ha úgy ítéltetne meg, hogy többen dolgoztak eddig a kelleténél."'' A gróf érdeklődött a kerti munkák felől, amit a tiszttartónak a levele is jelez BARTZA prefektushoz. Ugyanakkor kertészlegény után is néztek, valószínű a munkák nagysága miatt, amit az uradalmi kertész egyedül nem tudott ellátni.

80 1813. november 14-én a csákvári kertészt Pápára, majd onnan Pozsonyba küldték, hogy szaporítóanyagot vásároljon az ún. Vimmet-faiskolában, és beszámoljon a grófnak, müven növényanyagot látott és válogatott ki.

81 Bonyolult szervezéssel sikerült lófogattal a kertész útját úgy időzíteni, hogy a gróffal is találkozhasson Pozsonyban. Fél évvel később, 1814. május 18-án a provisor a csákvári kertészről írt a pápai prefektusnak. Beszámolt arról, hogy a késői tavaszosodás miatt a tavaszi ültetések elmaradtak, késtek, ugyanakkor érdekes módon facsemetét az erdőből akartak átültetni. Valószínű a gróf elképzelése volt ez, amit a kertész és a provisor sem helyeselt. Mindez azért érdekes, mert számos díszkerti növényt, bokrot a korábbi évszázadokban is így háziasítottak, így vonták be általánosan a kerti növények termesztési körébe. A provisor óvatosan fogalmazott levele szerint: „...az Csákvári Kertész már ma regvei általment, de ugy ve