Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)

- felső konyhakerti fák jegyzéke 1 db., - mosóházi kerti fák jegyzéke 1 db., - bel és külföldi szőlőfajták jegyzéke 1844-ből, - eladásról szóló könyv, mindennapi munkák jegyzékével 1 db, - jegyzék az 1845-évről. Az összeírást PLANKA Mihály számtartó készítette 1845. november 29-én, valószínű a kertészlegény uradalomból történő távozásakor.

60 Ez az összeírás azt a rendet is mutatja számunkra, ami a kertészet- és a szőlészetben a szaporítóanyagok terén a Keszthelyi Uradalomban és a Georgikonban uralkodott. Sajnos ezek a növényfajtajegyzékek nem maradtak fenn, sem a múzeumi, sem a levéltári, sem a közgyűjteményi kutatásaim során, nem leltem rájuk. Az uradalmi kertészek munkája és eszközeik A 16-17. századi nyugat-európai és magyarországi uradalmi kertekben szinte csak saját szükségletre való terményt biztosítottak. Káposztát, sárgarépát, borsót, babot, hagymát, retket, petrezselymet, mustárt és még mindazt termesztették, amire a háznál szükség volt. Más uradalmak azonban már eladásra is termeltek. A városok közelében a parasztok értékesítették a megtermelt felesleges zöldségüket, kerti terményeiket. Bár a harmincéves háború alatt a kertészeti termesztés Nyugat-Európában is visszaesett, utána azonban hamarosan - a béke megnyilvánulásaként - a termesztés is nagyobb mértékű lett.'" A 17. század végén a pihenődíszkertek száma megnőtt, dísznövényekkel, gyümölcsfákkal és haszonkertekként különböző veteményekkel. Művészileg kiemelkedő díszkertek azonban a barokk korszakban és mindenekelőtt a rokokó által megszépülő kastélyok közelében, a rezidenciákon alakultak ki. Magyarországon a történeti fejlődés fáziseltolódása miatt ez a jelenség a 18. sz. végétől, a 19- század elejétől köszöntött be, ezzel a magyarországi kertépítészet egyik újabb virágzó korszaka kezdődött. Nem csak az ekkor kibontakozó alapvető stílusváltás miatt (a későbarokk architektonikus kerttípusával szemben megjelenik a tájképi típusú kert). Hanem azért is, mert az új kertépítészeti stílus, a korábbinál jóval szélesebb társadalmi rétegeknél vált divattá, és nagy számban épültek mind magán-, mind közkertek. Ezeknek pedig nemcsak építészeti, hanem díszkertészeti-dendrológiai értékük is jelentős. Az „anglus kertek" tájképhatású, természetelvű elrendezésű kertek voltak, ahol a képi hatások összessége adta meg a kertnek, mint kompozíciónak, az egységét. A szimmetriamentesség a dekorativitást mellőzte. Az időbeli dimenzió nagy fontosságot jelentett a növények díszítő, festői csoportosításával. Ez lett a francia, barokk kert ellentéte. A kertben már a vezető szerepe nem az építészeti elveknek, hanem a növényeknek volt. Az érintetlen természet látványát visszaadni akaró kertek a legmagasabb esztétikai értéknek a természetet tartották. Magyarországon, mivel Európához viszonyítva a tájképi kertek viszonylagos késéssel jelentek meg, sokszor a kerteken belül a különböző stílusirányzatok határai is elmosódtak, keveredtek. A szakkutatás azonban három fő irányt különített el:

62 - a szentimentális kerteket (pl. Tata- a tóvárosi angolkert, Vedrőd, Zichy-kastély parkja, Héderváron a Kliuen-Héderváry-kastélypark.