Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)

- a klasszikus értelemben vett tájképi kertet (Alcsiít, Kisbér, Városüget, Nagycenk, Kismarton stb.) - romantikus kertek (Vép, Martonvásár, Szabadkígyós). A 18. század kilencvenes éveiben PETRI Bernhard - a kor divatos kertépítője - a barokk Khuen-Héderváry-kastélypark kertjének átalakításához hozzákezdett és azt szentimentális tájképi kertté varázsolta. Ekkor a kastélyparkot a patakon túli teriilet felé bővítették. A laza útvonalvezetés, a festői facsoportok, a sziget, valamint a hidak ma is felismerhető kialakítása, illetve elrendezése ekkor alakult ki. De nagy kertészeti munkálatok kezdődtek a 18. század végén, a 19század elején az Esterházyak pápai ágának birtokain, uradalmaiban, így Pápán, Tatán, Csákváron. A kertépítéseket az egri püspökké választott ESTERHÁZY Károly is támogatta. Ezek a kertek részben későbarokk, részben már tájképi kertek voltak, (pl. Tata, Csákvár, Körmend) ugyanakkor a díszkertek mellett az uradalmi haszonkertek telepítése, kialakítása is ekkor kezdődött meg. Az Esterházy család a 17. században emelkedett az ország nagy birtokkal rendelkező, magas egyházi rangokat viselő, katolikus főnemesi családjai sorába. A rekatolizáció, az ellenreformáció képviselője a család. A korabeli gazdálkodásra és különösen a kertészetre rendkívül értékes adatokkal szolgálnak az uradalmi tisztviselők, főként gróf ESTERHÁZY Ferenc (16831754) és gróf ESTERHÁZY Károly (1725-1799) prefektusai, BITTÓ József, BALOGH Ferenc, TÓTH István és KISS Ferenc, illetve uradalmi régens levelezése.'

3 1796-ban ESTERHÁZY Károly egri püspök elrendelte a pápai várkastély leltárát, amit 1799- március 15-én a püspök halálakor végeztek csak el. Az épület földszintjén a 43. szobából a vár kertjébe lehetett menni, de a 66. szoba is a „Kertbe járó Nyári szoba" volt.

64 A Pápai Uradalomban, Pápa vára és a Tapolca közti területen azonban az uradalom már 1787 novembere elején gyümölcsfa-telepítésbe kezdett, amihez Bécsből hozatták a szaporítóanyagot. A prefektus részletesen tájékoztatta a püspököt, gróf ESTERHÁZY Károlyt a munkálatok állásáról. Azt írta, hog}

7 Pápára a „tatai Kertészt el hozattván hozzá láttunk az fa ültetéshez, s-azon részt, melly a Vár és Tapolcza vize közt fekszik alkalmasint el végeztük, többibe a hirtelen nagy fagy gátolt meg most is számos fáim vagyon a Tóban eg' csoportba földbe téve; a Különös Nag}' Gyümölts Fának való földgyét most készítetem, mert a Tóba a föld nem fagyott meg, ugy reménlem, hogy a Várkörüli való kertet jövő kikeletre egészlen el készetetthettem, ugy hog' a nyáron zöldelegjen most a kertészt el bocsaitottam, és mivel azt mondotta hogy Becsbe ingyen mehet fel, kértem, hogy a mi még szükséges, ugy minden species Gyümöltsbül két két oltoványt hozzon, ugy ágocskakrúl jövő ki keletre tegyen rendelést, alázatossan instálok exzelld. előtt, hog'méltóztasson rendelést tétettni Bécsi Agens Urnái, hog' ergo legitimationem mire mit költött, pénzt adna a kertésznek, mert itt mindent nem kaphatunk, kivált a jobb és szebb speciesekbül, ha eg'szer mindenikbül kettő lesz ágaibul idővel könnyű lesz Szaporetani." A püspök-gróf minderre csak azt válaszolta - tömören és röviden - a prefektusnak a szokásos módon, a prefektusi levélmásolati könyvben: „ma írok ez iránt a Bécsi Ágensnak"'" Valóban a következő év tavaszáig más kertészetre vonatkozó irat nem született március 20-ig, amikor is megvásárolták Bécsben az uradalmi kertésszel a szaporítóanyagot. Pünkösd ünnepére várták a püspök földesurat, amely al-