Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)
Magyarországon ez a lendületes fejlődés idő-, fáziseltolódással később ugyan, de szintén bekövetkezett. A 18. század végén a nagyobb magyarországi városok környékén még céhes szerveződésű német kertésztelepek működtek. 2 ' Az uradalmak kerti növénytermesztésének produktumait azonban ezek a kertésztelepek nem értékesítették. Az uradalmak ugyan a 18. század végén, a 19. század elején kereskedőkkel, egyes termények értékesítésére specializálódott eladókkal, főleg örmény, görög, majd zsidó kereskedőkkel álltak szerződéses viszonyban. A kertészeti terményeket azonban elsősorban önellátásra termelték. Pedig a birtokok jövedelmezőségéhez ezek is hozzájárulhattak volna. Azonban számtalan nehézség - mind termelési mind értékesítési-feldolgozási - nehezítette a kertészeti termények távoli, nagy mértékű forgalmazását, vásárát. 28 A Festetics-birtokok, uradalmak Dunántúlon, Nyugat-Magyarországon jó felvásárlási-értékesítési lehetőségekkel bírtak. Mégis, amikor gróf Festetics György 1782-ben hatalmas birtokait átvette, eladósodott birtokairól ezt írta: ,JVéhai édesapám sok ellenségek közt árván hagyott, jószágaim min az rossz gazdaság miatt, mivel magam elegendő képen nem értem és otthon nem lakhattam, mind pedig a török által és az nagy adósságok terhe alatt veszendőbe fognak menni...végső romlásomra sietni fogok, hacsak nem találok olyan igaz barátot, aki biztos tanácsaival igazétosan és jószágomban az tolvaj pazarló cselédeimet zabolában vezérelje." 1 " A hatalmas birtokkomplexum irányítására valóban megbízható, nagy tudású, ugyanakkor a munkaszervezéshez és munkairányításhoz, a beszámoltatáshoz, a pénzügyi irányításhoz is értő szakemberre volt szüksége, aki az 1.662.000 forintnyi adósság felszámolására is képesnek mutatkozott. NAGYVÁTHY János megfelelt ezeknek az elvárásoknak, emellett eszmei-politikai felfogása is kettőjük együttműködését segítette elő. NAGYVÁTHY határozottan kezdett hozzá a birtokigazgatáshoz, a termelés-értékesítés ésszerűsítéséhez, a megfelelő, uradalmakat irányító szakemberek kineveléséhez. Az osztrák gazdaságpolitika miatt csakis az uradalmak termékeinek jövedelmezőségében hihetett. A szabad földforgalom hiánya, a hitel hiánya, a szabad leköthető tőke hiánya, valamint a piac hiánya és kezdetlegessége mind-mind a korszerűbb, nyereségesebb gazdálkodás kerékkötői voltak. Ezért NAGYVÁTHY a munkafegyelemmel, munkaminőséggel, az értékesítés erőltetésével, a racionalizálással, a mezőgazdaság újabb ágainak kiaknázásával próbálta az uradalmak jövedelmezőségét növelni. Fáradozásai, következetes, kemény munkája eredményei hamar éreztették kedvező hatásukat. 1797 elején a gróf azonban gyorsan nyugalomba menesztette a szókimondó, jobb kezének tekintett NAGYVÁTHYT, és helyette az ellent mondani sem merő PIESTYÁNSZKY Ignácot nevezte ki uradalmi direktornak. w Pedig az első magyar nyelvű mezőgazdasági szakkönyv írójának kétkötetes első művét mind a földbirtokosok, a gazdatisztek, mind a falusi papok olvasták. NAGYVÁTHY ezt a könyvét nagy élvezettel írhatta, amit a könyv olvasása közben a mai olvasó is érzékelhet. Bőséggel bugyogott a tudás és a tapasztalás, ami a könyv írójának kezét vezette. Diákkori, fiatalkori tapasztalatai, megfigyelései gazdagon tarkították a szakirodalmi ismereteit. 51 A magyarországi uradalmakban a gazdasági számadásokat a 17. század első felétől készítettek az 1622. évi LXV. tc. alapján. A számadásokat elhanyagoló uradalmi tiszteket törvényesen büntették is. Az írásos számadások bevezetése és megkövetelése akkoriban felháborodást keltett egyes tisztviselőkben, pedig a 18. században már pontos számadásokat vezettek az uradalmak,
