Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)
tettek a Szentgyörgyi Horváth család emberei. 17 így pl: l.,4 Takarmányos Kertben vagyon egy cséplő Pajta eg)' felöl szénás Fiával, más felöl Gabonás /kástu/ Kamarával, ezek is Fa Talpakra, és Sövényei fonyva vannak. Ezen épületnek végében vagyon Kaszáló az árkolásig, azontúl pedig a Sokötig a Curiahoz tartozandó puszta Erdő circite Két, s három Körtvél Fával. 2., Ménében által a nap Keleti soron vagyon egy Puszta, sövényei bé kerítve, fele veteményesjele gyümölcsös ezeknek vége pedig kaszáló szomszídja Joliul... 3., Alább ugyan a nap Keleti szeren vagyon egy puszta rész szerint szilvás kert... " A kertészet volt az a mezőgazdasági ág Magyarországon, ahol az uradalmak messze megelőzték a paraszti gazdaságokat. Mind az oltásokkal, az oltványok használatával, a nemesítés módjaival, mind az új növények és növényfajták honosításával, vagy éppen a termesztésben kipróbálásával. Ezek révén az uradalmi kertészetek színvonala a 17. századtól meghaladta Magyarország általános mezőgazdasági színvonalát. 18 A kertészeti tevékenység, bár munkaigényesebb volt bármelyik más mezőgazdasági ágazatnál, arányosan, ennek megfelelően nagyobb jövedelmet is biztosított. Még a 19. század elején BERZSENYI Dániel is így panaszkodott a szántóföldi növénytermesztés fejletlensége miatt: „...eléggé tapasztaljuk állításom igaz voltát csak hat-hét ezer holdú határokban is: mert már itt is gyakran elfárad az ökör és béres, míg a dolog helyére jut, s az egész szorgalom csak a kertek aljáig szól. " 19 A sárospataki uradalomban az 1720-1730-as években a kerteket külön alkalmazott kertészek (hortulanus) gondozták. Ők a konvenciós cselédek között szerepeltek, a társadalmi megbecsülésük, fizetésük is a cselédekéhez hasonlított. 2 " Ezzel szemben Garamszentbenedeken, az esztergomi főkáptalan uradalmában a kertészkedés nyomaival csak a század vége felé, az 1780-as évektől találkozhatunk. A kerti vetemények és a gyümölcsfélék szerepe a gazdálkodásban itt nem volt nagy. A termések sokszor a házi és a konvenciós szükségletet sem fedezték. Ilyenkor a szükséges mennyiséget vásárlás útján a szomszédos uradalmakból, leginkább a bozóki, vagy pedig országos vásáron, pl. a párkányi vásáron szerezték be. 21 1790-ben már Kovácsiban, Gyerken, Inamban (cauletum) káposztáskertet, Csesztvén „hortulum papaver"-t, majd 1798-ban az uradalmi rétek között (prunetum) szilváskertet írtak össze. 22 A 18. század végére, a 19- század elejére a nevezetesebb uradalmi kertekben a kerti munkákat mindenhol tanult, nagy gyakorlattal rendelkező uradalmi kertészek irányították. Az ő irányításukkal épültek az uradalmi díszkertek, parkok, de az üvegházakbeli munkák, az egzotikus növénycsodák gondozása ugyanúgy a feladataik közé tartozott, mint az uradalmi gyümölcsös-veteményes kertek irányítása. A kertek gondozása, a kerti növények termesztése a kertész feladatai közé tartozott, általában a helybeli uradalmi tiszt felügyelete alatt. 23 Nem mindenki tudott azonban önálló kertészt tartani. Ennek az oka elsősorban vagyoni természetű volt, a kisebb kertekben ezt a feladatot a kertészkedéshez értő cselédek is ellátták, természetesen nem olyan színvonalon, mint akár egy világot, vagy más országot látott, nagy tapasztalatú uradalmi kertész. NAGYVÁTHY János a 18. század végén már azt is leírta, hogy vannak akik nem is akarnak kertészt tartani, ahogy ő megfogalmazta a véleményét is: „a mint mi sem javasoltuk". 2 " Pedig a 18. század második felében Nyugat-Európában a kertészeti ismeretek terén és a kerti munkák elvégzésében a kertészek nagy megbecsülésnek örvendtek. Itt nem csak a híres
