Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSÓK MÁRTA: Múzeumpedagógiai szakmai gyakorlat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban II.

ges barátjáért, a mesehősért, gazdájáért. A mesehős, akit a hátán visz a táltos, éppen őáltala törhet ki fizikai létének korlátai közül, ami csak természetfeletti és isteni lényeknek dukál. A táltos ló ezáltal a számítás nélküli hűségnek és barátságnak utolérhetetlenül szép jelképévé válik. Mákja az emberi optimizmusnak is jelképe. A foglalkozásokon igen sok sárkány-vonatkozású meseelem kerülhet szóba. így például a domesztikációs kiállításban: a nagytestű, sokfejű sárkányt Borsszem Jankó vagy a szegény ember legkisebb fia legyőzi. A jégkorszak előtt nagytestű állatok éltek, melyeket nagyon nehéz volt elejteni. A jégkorszak után ezek a nagytestűek, mint például a mamut, eltűntek, hiszen a Föld légköre fölmelegedett, az emberiség lélekszáma megnőtt, az állatállomány is átalakult. Kisebb testű, vadászhatóbb, azaz szelídíthetőbb állatok terjedtek el. A vadászattörténeti leállításban is nagy hasznát látjuk a tündérmeséknek, népmeséknek. Kisiskolásoknak a kiállítás legfőbb mondandója talán az, hogy helyes és igaz fogalmat adjon a vadászatról, a vadászat szerepéről az emberiség történetében, az egyes ember életében. Fel kell oldani a gyerekekben a vadászok iránti ellenszenvet (amiért állatokat ölnek) és meg kell értetni velük, hogy a sorozatos állatkilövések és a tudatos vadvédelem céljait szolgáló vadászat között óriási különbség van. Ha az ember nem befolyásolná a természetet, ha nem őrködne az állatfajok szaporodása fölött, akkor bizonyos fajok túlszaporodnának, illetve veszélybe sodornák magát az embert. A vadászat szerepéről és lehetőségeiről már az aulában, a megismerkedéskor beszélni kell, hiszen ide kívánkozik az a téma, hogy a Városliget vadaskert volt, ahová Mátyás király és emberei vadászni jártak. A gyerekek később aztán találkoznak a főúri családok címereivel, melyek nagy számban vadászatot, vadászjelenetet ábrázolnak. Mátyás király sokat segít a helyzeten, hiszen uralkodása alatt az ország felvirágzásával a vadászat felvirágzása is együtt járt. Mátyás alakja pedig gyakran szerepel népmeséinkben, így a gyerekek számára tökéletesen ismerős. Mátyás alakjának fehdézése után előkerül a tündérmesékből a „jó vadász" képe, aki nélkül nem oldódnának meg a hősök problémái. Rengeteg mese áll rendelkezésünkre e vonatkozásban! Ilyen a Piroska és a farkas című mesében a jó vadász, aki bejut a nagymama házába, észreveszi az ágyban alvó farkast, felvágja annak hasát és kiszabadítja nagymamát és Piroskát. A Hófehérke című tündérmesében is a jó vadászon múlik, hogy Hófehérke megmenekül, nem oltja ki a kislány életét, hanem (bizonyságául annak, hogy ismeri az állatokat) egy nyúl máját és epéjét viszi a gonosz királynőnek, aki ezek láttán nem fog gyanút. A tündérmesékben és a népmesékben egyaránt rengeteg állat fordul elő, de nem akármilyen, hanem különböző tulajdonságokkal felruházott állatok, például a ravasz róka, az ordas farkas, a szelíd őz, a hűséges kutya stb. A foglalkozásokon szó eshet arról is, hogy ezek az „állandó jelzők" a valóságban mennyire felelnek meg az egyes állatoknak. Nagy megütközést kelt, amikor kiderül, hogy a róka nem is olyan ravasz, az őz pedig nem is olyan szelíd, mint ahogy a gyerekek eddig gondolták.