Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSÓK MÁRTA: Múzeumpedagógiai szakmai gyakorlat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban II.

4. A „statikus" és „dinamikus" kiállítások. Bemutató foglalkozások a hallgatók részvételével. A hallgatók számára a speciálkollégium egyik legfontosabb mozzanata, amikor megtekintenek egy múzeumpedagógus által vezetett foglalkozást. Itt általában nemcsak nézelődnek, hanem részt vesznek a foglalkozásban, kérdéseikkel, hozzáállásukkal, manuális segítségükkel megteremtőivé és részeseivé válnak az oktatási-nevelési folyamatnak. Végeredményében megvalósulni látják mindazt, amiről a speciálkollégium keretében már oly sok mindent hallottak. Ez az oka annak, hogy a bemutató foglalkozásokat a kurzus vége felé tartjuk. A mezőgazdasági múzeumban folyó múzeumpedagógiai munkáról és a foglalkozások kialakításának, szervezésének és lebonyolításának módjairól e helyen nem szólok.' A hallgatókkal nagyon fontosnak tartjuk összehasonlíttatni a hagyományos és kevésbé hagyományos kiállítások feldolgozhatóságának tapasztalatait. Ha a hagyományos kiállításokat „statikusaknak", az életmód-rekonstrukciósakat pedig „dinamikusaknak" nevezzük, akkor ezzel azt szeretnénk érzékeltetni, hogy a kiállítás rendezéssel kapcsolatos szemléletnek az elmúlt évtizedekben meg kellett változnia. Nemcsak a nyugat-európai, de a cseh, lengyel, magyar múzeumpedagógusok - egymástól függetlenül, de majdnem egyidőben - megfogalmazták, hogy akkor jó egy kiállítás, ha a látogató és a műtárgyak együttese között létrejön egy dinamikus kapcsolat, a kommunikációnak egy sajátos formája, tehát a hagyományostól eltérő, élményszerző folyamat. Az életmód-rekonstrukciós rendezés több személyességet enged meg és „követel meg" a látogatótól, hiszen számára a látottak élményszerűen átélhetővé válnak. A hajdanvolt emberek „élettereinek" rekonstrukciói érdekesebbek, mint a feliratokkal, térképekkel, statisztikákkal telezsúfolt kiállítási falfelületek, a mindennapi ember szívesebben néz a személyesség „nagyítóján" keresztül a múltba. A mezőgazdasági múzeum leállításait így végigelemezve a hallgatók is kialakíthatják véleményüket a két kiállítási rendezési módról.' A bemutató foglalkozáson a hallgatók nagyon szívesen kapcsolódnak be a konkrét munkába, elmondható, hogy abban nem csak hospitálás szintjén vesznek részt. A speciálkollégium hallgatóival minden bemutató foglalkozás előtt beszélgettünk a résztvevő gyerekekről, amennyiben már ismertem őket, ismerősök voltak a múzeumban, vagy a kísérő pedagógussal volt módom konzultálni. Előfordult olyan is, amikor a csoport számomra teljesen ismeretlen volt, számukra pedig rajtam kívül a múzeum is ismeretlen volt. A bemutató foglalkozást követően a munkát együtt értékeltük ki, ebben a kiértékelésben gyakran részt vettek a gyerekeket kísérő pedagógusok, sőt, olykor a segítőkész szülők is. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum remélhetőleg a jövőben is otthont adhat a múzeumpedagógia iránt érdeklődő egyetemi hallgatók csoportjainak.