Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

CSOMA ZSIGMOND: Főnemesi díszkertek, mint a polgárosodás előfutárai (a 18-19- sz. fordulóján)

kai, ázsiai, afrikai növénycsodák a fűtött növényházakban, az uradalmi kertészek ápolásában díszlettek. Citrom, datolya, banán, narancs mellett mirtusz, babér és más ritkaságok is fellelhetők. A 17. század második felétől a korábbi reneszánsz kertekben Magyarországon is a kora barokk stílus erősödött meg." Bár a virágoskertek a török hódoltság utáni felszabadító harcok következtében pusztulásnak indultak,

12 de a 18. század közepén már a „magyar Versáliát" készítette el Esterházy Miklós Eszterházán (Fertődön), mintaképül pedig a versailles-i kertet tekintette. Elkészülte után azonban a kert tündöklő fénye hamarosan kialudt, mert már a politikai és társadalmi közegben a felvilágosodás és a polgárosodás szele erősödött fel. Bár Magyarországon még építettek a 18. század harmadik negyedében franciakerteket, ezeket a végleges befejezés előtt - az uralkodó ízlésnek megfelelően - már angolkertekké változtatták át. így a 19- század elején már angolkertek épültek, hirdetve az angol polgári társadalmat, az Angliára tekintést, felnézést és összekacsintást az erősen franciás kultúrájú Béccsel szemben, a 18. századi nemesi, rendi társadalomból a társadalmi egyenlőség és az egyenlő vállalkozói lehetőségek iránya felé. A franciakertek, amelyek korábban még a köznemesség eszmei és ízlésbeli igényét is kielégítették, a 18. század végétől már egyre kevésbé tudták betölteni azt az ízlésbeli elvárást, amit az angolkert viszont megadott, biztosított. Az angolkertek, angolparkok elterjedését a piaristák, az irodalom, a művészetek és a tudományok képviselői is terjesztették - az új eszmékkel együtt. Gátolta és nehezítette viszont az angolkertek általánosan gyors kialakítását az elmaradottabb társadalom és a földrajzi-domborzati adottság, a csapadék kevesebb - és a páratartalom alacsonyabb mennyisége, valamint az egzotikus növények hiánya. Még annak ellenére is, hogy a barokk kertek létesítése és fenntartása egyre drágább lett.

11 Ezeket a kerteket általában a fantasztikusan nyírt növényszobrok, nyírt növényfalak jellemezték.

14 A nagy fáradsággal nyesett növényeket, a mértani alakzatokat, a gömböket és gúlákat, valamint a virágparterre-ket, a teraszokat elhordták, a sövényt kiirtották, ennek eredményeként a zöld növényi fal eltűnt. A kertbe már a táj egy darabját létesítették, aminek eredményeként a paloták oszlopsoros homlokzatai közvetlenül az utak által már nem megosztott gyepre néztek. Kilátás nyílt így a tájra, illetve a mesterséges tájra. A színeknek - eltekintve az őszi árnyalattól, vagy a bükk színeződésétől - nem volt szabad a zöld árnyalatok harmóniáját megtörni. A dézsába ültetett narancsfa, citromfa és mirtusz helyét a gyümölcsfa és az erdei fafajok foglalták el. A lombkorona természetes szépsége kinyílt a kertet pásztázó tekintet előtt, és a távolban észrevétlenül az erdőbe, a természetes növényi környezetbe simult bele.'" Bár a paraszti és a majorsági gazdálkodás között nagy különbség mutatkozott meg, a gazdaságok szerkezetében mégis jól kivehető azonosságokat is fel lehetett fedezni. A majorságok bármennyire is sok különkerített egységre tagolódtak, bennük a paraszti gazdaság udvara, csűröskertje és veteményes-, gyümölcsös kertjének a hármas tagolódása mutatható ki. A paraszti gazdálkodásból átvett három alapegység nem a gazdálkodás eltérő rendje, hanem pusztán a mértéke, a termeivények nagyobb tömege révén különült el. Az egykori egyosztatú jobbágy-paraszti kertekből uradalmi gyümölcsös-, veteményes-, káposztás-, méhes-, tökös-, dinnyés- stb. kertek váltak ki, az ökológiai adottságoknak megfelelően."' Özv. nemes Csépi Rozália, Tulok Benedekné pósfai (Vas m.) 1804. május 24-én összeírt jószágai között is többféle kertet rögzí-