Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

DARVASNÉ MOLNÁR ANNA: Múzeumpedagógiai szakmai gyakorlat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban I.

lelősség átélésére. Megfigyelhető az állatot is gondozó, és az állatokkal alkalmanként, szinte csak képen, filmen találkozó gyerekek szemlélet- és viselkedésbeli különbsége. Tudják: az emberen kívül a többi élőlénynek is vannak szükségletei. Mennyire tartozik az állatvilág ismerete a mai ember, a gyerekek műveltségképébe? Általánosítható válasz nincs, a föld népeinek jelentős része ma is természetközelibb életet él, mint mi, európaiak, s még egy kisebb régión belül is nagyok az eltérések. A kérdés a magyarországi gyerekek tudatvilágára leszűkítve is nehezen válaszolható meg. Honnan jutnak ismeretekhez? Városi madaraink, lepkék, kisebb rovarok megfigyelése mellett először meséink állatvilágával találkoznak. A városiasodással, a paraszti életforma változásával, a házkörüli állattartás szűkülésével a folyamatos, személyes megismerés lehetősége egyre kisebb, háttérbe szorul, másrészt, a média jóvoltából messzi kontinensek állatvilágát is láthatjuk színesen, mozgóképen. Kár, hogy alig-alig hagyatkozhatunk a gyermeki képzeletre. A sok természetfilm mellett a szép kivitelű, értelmes természetismereti könyvek megjelenésének virágkorát is éljük, ennek műveltségformáló ereje szinte felbecsülhetetlen. Említettem a lakásban tartott kisállatokat, de az állatkertek és a természettudományi múzeumok is elérhetők, rendelkezésünkre állnak. A Nemzeti alaptanterv és a kerettanterv megfelelő figyelmet szentel a természettudományi tárgyaknak, ennek részeként az élővilág megismertetésének. Természetesnek tartjuk-e, hogy mindez műveltségünk része, vagy hagyományosan az irodalmi, képzőművészeti ismereteket gondoljuk elsősorban a műveltség elemeinek? Míg a világ fejlettebb, városiasodó részében az élővilág megismerésében a személyes tapasztalat visszaszorul, a globalizáció és a média jóvoltából átfogóbb képet kapunk az élővilágról. Másrészt meg szenzációk felé tolódó hamis képet is, de kétségtelenül többet hallunk és tudunk az élővilág kiszolgáltatottságáról, a visszafordíthatatlan folyamatokról, a „fenntartható fejlődés" nehéz kérdéseiről. A magyar diákok nemzetközi természettudományi versenyeken jó eredményeket értek és érnek el. Mégis elgondolkoztató, hogy elméleti ismeretekből jól felkészült gyerekek a gyakorlati területeken sokkal halványabb teljesítményt nyújtanak. Egyre több pedagógus ismeri fel, hogy gond van a természetről szerzett ismeretek és a természet megismerésének összefüggéseivel, az arányokkal is. Kevés a személyes tapasztalás, az érzelmi azonosuláshoz pedig ez jelent alapot. Az ezredforduló nagy etikai, filozófiai kérdése: az ember és a természet, az ember és az élővilág, az ember és az ember viszonya. A hallgatóknak tartott múzeumpedagógia foglalkozásaink egyik legátfogóbb témája a házi- és vadon élő állatok megismertetése, a kiállításaink nyújtotta lehetőségek, az erre épülő foglalkozások, lehetséges megközelítések, módszerek. Házi és vadon élő állatok Nagy és érdekes pedagógiai lehetőségnek tartom, hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban hosszú évek óta figyelemmel kísérhetjük a gyerekrajzok állatábrázolásait. Az először 1971-ben meghirdetett „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel" című országos általános iskolai pályázat képzőművészeti alkotásainak kedvenc témái a háziállatok. Év-