Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

DARVASNÉ MOLNÁR ANNA: Múzeumpedagógiai szakmai gyakorlat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban I.

rozott szándékkal ritkán vesz részt valaki, például múzeumpedagógus szeretne lenni, bár ehhez ez a néhány foglalkozás még kevés. Sokak számára vonzó a helyszín, a kiállításból való kiindulás lehetősége. További motivációk: pedagógia tárgyat kell még hallgatnia, ez látszik jónak, kézműves technikákkal szeretne megismerkedni, évfolyamtársaitól, más hallgatóktól hallott rólunk, és érdekesnek találta. A záró foglalkozáson megbeszéljük, kinek milyen elvárásai voltak, a foglalkozás-sorozat megfelelt-e ezeknek az elvárásoknak, és van-e olyasmi, amin többek szerint is változtatnunk kellene. Vajon a special kollégium tartalmában, módszerében történt-e lényeges változás? Foglalkozásaink ma is állandó kiállításainkra épülnek, de ma már reálisabban, az időkereteket figyelembe véve tervezünk. Egységesebb a színvonal, tudatosan építkezünk, mégis egyegy jó lehetőségért bátrabban térünk el a tervezett témától. Egy példával: természetes, hogy a téli szemeszterben a téli, tavasszal a tavaszi ünnepkört, - népszokásokat - dolgozzuk fel. Erre jó lehetőséget nyújtott a múzeumnak a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeummal közösen rendezett „Karácsonyi asztal" című. kiállítása (rendező: Kovács Judit, Káldy Mária), és az „Arass, rózsám, arass" című kiállítás (rendező: Kovács Judit). de nem hagyhattuk ki a tématervünkben nem szereplő „A magyar mezőgazdaság ezer éve" c. millenniumi kiállítást, melyet figyelemmel kísérhettünk a rendezés kezdetétől a megnyitásig. Törekvésünk, hogy a hallgató a lehető legtöbbet lásson a műhelymunkából, a múzeum belső életéből, amelynek szerves része a múzeumpedagógus munkája is. Más alkalommal az egyik évfolyam hallgatói részt vettek egy „madarak és fák" napi gyerekrajz-kiállítás bírálatában és rendezésében. Ez az oktatási forma, a múzeumpedagógia szakmai gyakorlat, az eleven múzeum része, melynek az éppen adódó szakmai lehetőségeit igyekszünk kihasználni, ennek hallgatói fogadtatása és szakmai értéke is jó. Kezdetben sok témát indítottunk bevezető előadással, ma sok feladatnál kiindulás a közös hallgatói munka, s mondandónk, véleményünk azok elemzésén keresztül bontakozik ki. Általában megfigyelhető, hogy szinte mindenkit vonz a sok gyakorlat, az önálló (főleg páros vagy csoportosj munka. Ennek okát abban látom, hogy az egyetemi oktatás keretében a hallgatóknak kevés lehetőségük van a cselekvő ismeretszerzésre. Van-e lehetséges folytatása a féléves „múzeumpedagógia szakmai gyakorlatnak?" Az első, céljaink közt is megfogalmazott folytatás: a hallgatók tanítványaikkal otthonosabban mozognak majd a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban és más múzeumokban is. Eddigi gyakorlatunkban is előfordult, hogy hallgatónk pedagógia szakmai gyakorlatként múzeumi bemutató foglalkozást tartott (szívesen segítettük), néhányan a múzeumot választották kötelező szakmai gyakorlatuk színhelyéül, s esetenként diplomamunka témája is a Magyar Mezőgazdasági Múzeum közművelődési, múzeumpedagógiai munkája. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Neveléstudományi Tanszékén harminc, hatvan és százhúsz órás múzeumpedagógia képzések indultak a közelmúltban, s tíz év előkészítő munka eredményeképpen FOGHTÍTY Krisztina irányításával idén államvizsgázik a kétéves „Múzeumpedagógia szakirányú továbbképzési szak" első végzős évfolyama. Az érdeklődőknek a továbbfolytatásra növekvő lehetőségeik vannak, foglalkozunk a mezőgazdasági múzeum szakmai gyakorlatának két félévre történő bővítésével is. Mostanában az öncélú érdeklődés gyenge motiváció lenne, annál erősebbnek látom az iskolai szabadidő