Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között

re vonatkozó eljárási szabályokat, a különleges elfojtó rendszabályokat, enyhítésüket, a forgalomkorlátozást és a betegség megszűnésekor követendő szabályokat. A tömeges elhullásokat okozó és kórbonctanilag is hasonló baromfibetegségek közül biztos diagnózist csak napok múltán lehetett megállapítani, a laboratóriumokban végzett tenyésztési eljárások és kísérleti állatoltások segítségével. A probléma gyors megoldására 1920-bm Kellermann Arnold kecskeméti állatorvos egy olyan bakteriológiai intézet létrehozását javasolta, amelynek kizárólagos feladata a hazai baromfijárványok tanulmányozása, a kórbonctani, bakteriológiai és diagnosztikai elvek, valamint a gyakorlatias megelőző és gyógyító oltási rendszerek kidolgozása. Elképzelése szerint, a halkórtani állomások mintájára berendezett, baromfikórtani állomástól a kóranyagokat beküldők gyors tanácsot és útmutatást kapnának. Ez közvetve hozzájárulna a mennél több élelmiszer mennél gyorsabb előállításához. Ez a javaslat 1929 májusában valósult meg az Országos Állategészségügyi Intézet (OÁI) felállításakor, amelynek feladatköre a baromfibetegségek diagnosztizálására is kiterjedt. Az egyéb fertőző baromfibetegségek elleni sikeres küzdelemre a baromfitenyésztő mintaközségek megszervezése nyújtott lehetőséget. Ilyennek minősültek azok a községek vagy tanyakörzetek, ahol több kisebb baromfitenyésztő, nemesített magyar tyúkfajtákból, együttesen legalább 500 tojót tartott. A fertőző baromfi-betegségek elleni intézményes küzdelemből a gwngytyúktenyésztés kimaradt, mert a legtöbb tenyésztő nem ismerte, s ebben a fajban ismeretlen volt a gümőkór, a baromfitífusz és a "meszes láb" (lábrühösség). Ezekben a mintafalvakban a 88.354/1928 sz. FM rendelet értelmében az állat-egészségügyi ellenőrzést az OÁI kötelékébe tartozó specialista állatorvosok látták el. Az állami minősítést elnyert tenyészetekből a tojások keltetőközpontokba kerültek. A baromfitífusz és a csirkék fehér hasmenése fertőzöttséget a helyszínen vett vérmintákból az OÁI-ban csőagglutinációs próbával állapították meg. 1940-ben a 167 állományból vett 64.937 vérminta 2,62 %-a bizonyult pozitívnak. A befulladt tojásokból nem sikerült a kórokozót kitenyészteni. A baromfigümőkóros fertőzöttséget tuberkulinos bőrpróbával (lebenybe oltva) helyszínen diagnosztizálták. Az 1940. évről kiadott állat - egészségügyi évkönyv szerint 147 állományban a 32.023 baromfi 2,86 % - a bizonyult fertőzöttnek. Amíg /935-ban már a 8 állami keltetőközpontban csak tífusztól mentes állományokból származó tojásokat vettek át, addig a Hangya Szövetkezeti Központ 15 bérkeltető állomásán vérvizsgálat alá nem vont állományokból is fogadtak tenyésztojásokat. Egyebek között a Vr. FX. fejezetében a hatósági állatorvosi állások elnyeréséhez szükséges állatorvosi tisztivizsga anyagában a baromfi-egészségügyet érintő ismereteket is előírták. A gyakorlati állattenyésztéstan és életrendtan c. tárgyban az állathigiéniai, a főbb baromfifajokra és fajtákra vonatkozó, valamint a járványtani vizsgakérdések között felsorolták a diftériabaromfihimlő, a tyúkpestis és a baromfi-galandférgesség ismeretanyagát. A baromfitermékek élelmiszer-higiéniai ellenőrzése A székesfővárosi közvágóhídon a húsvizsgálat tökéletesítését célzó bakteriológiai vizsgálatok gyakorlati hasznosítására Semsey (Burghoffer) Géza berendezte az első húsvizsgálati