Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között

Országos Állategészségügyi Intézet, valamint a Földmívelésügyi Minisztérium véleményező és javaslattevő testülete, az Országos Állategészségügyi Tanács. k Nemzetközi Állatorvos Kongresszusok Társasága /563-ban alakult meg (amely 1957 óta mint az Állatorvos Társaságok Világszövetsége működik), majd 1927. január 25-én párizsi székhellyel létrejött a Nemzetközi Állategészségügyi Hivatal (NÁH). Mindkettőt azért hozták létre, hogy fórumot teremtsenek a fertőző állatbetegségek elleni védekezés nemzetközi összehangolására. A m. kir. földmívelésügyi miniszter 1927. október 15 - én nyújtotta be az országgyűlésnek a NÁH létesítésére kötött nemzetközi megállapodás becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot (amelyet indokolásával együtt Horváth Vilmos állat-egészségügyi főtanácsos készített). Az FM által az 1924., 1929-, 1931-, 1932,1933,1934,1939 és 1940. évről kiadott állat-egészségügyi évkönyvek tanúsága szerint baromfipestis 1941-ig nem fordult elő. 1941ben behurcolták a betegséget, s emiatt baromfiexportunk az 1950-es évek végéig megszűnt. A baromfikolera 1924-től minden évben, szinte az ország egész területén előfordult, de az idejekorán adott szérumos oltás általában kedvező hatású volt. 1931-ben 19 vármegyében, a székesfővárosban, 4 thj. városban, 207 községben (és megyei városban) 11.293 baromfi, főleg tyúk hullott el. 1932-ben 12 vármegyében, a székesfővárosban és 2 thj. városban fordult elő elhullás. Mivel a baromfikolera csak 1933- április 1. után tartozott bejelentési kötelezettség alá, a korábbi években jelentett adatoknál nagyobbra tehető a betegség által okozott megbetegedések és elhullások száma. Az elhullásokat a tulajdonosok sem jelentették, és az FM sem kapott összesíthető adatokat. 1933-ban 24 vármegyében (és 4 thj. városban), 233 község 787 udvarában 27.888 beteg baromfit, 1934-ben 25 vármegyében (és 3 thj .városban), 293 község 911 udvarában 30.380 beteg baromfit jelentettek. A legkisebb mértékű előfordulás a június 15-i, a legnagyobb mértékű a november 1-jei félhavi jelentésben szerepelt (a többi évhez hasonlóan). Ettől az évtől kezdve a bejelentési morál és a jelentési fegyelem számottevően javult. Az 1939. évi jelentés szerint 31 vármegyében és 3 thj. városban, 125 község 331 udvarában, míg 1940ben 25 vármegyében és 3 thj. városban, 64 község 135 udvarában fordult elő a baromfikolera. Főleg a fertőzött állományokban oltottak vakcinával, néhány helyen vakcinával és szérummal; az oltások eredménye változó volt. A csirkék fehér hasmenése miatti elhullásokat 3 vármegyéből jelentettek 1929-ben, de a régebbi tenyészetekben az egészségesek elkülönítésével sikerült a betegség tovaterjedését megállítani. 1931-ben a jelentések szerint 1 megyében 57 csirke hullott el. 1932-ben leölték az egyetlen fertőzött állományt. 1934-ben a betegséget csak 2 thj. városból jelentették. A spirochaetosis 1924-ben 1 helyen 36 lúd elhullását okozta, a SalvarsanwA kezelt egyedek meggyógyultak. A betegség 1931-ben 3 megyében, 8 tenyészetben fordult elő, a betegek zöme a külföldi Atoxyl-injekcióm gyógyult. 1932-ben 3 megyében jelentős veszteség fordult elő az Atoxyl-kezelés ellenére, míg Neosalvarsan-injekciókrd meggyógyultak a betegek. A betegség ellen jól bevált készítmény volt még a hazai BR 34. A baromfiak ragadós náthája 1929-ben jelentős kárt okozott 1 vármegyében és 1 thj. városban. 1931-ben 2 megyében jelentkezett, amikor több mint 800 baromfi hullott el. 1932-ben 14 udvarban a fiatal baromfiak 30 %-a hullott el.