Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között

fikus ingerterápiaként, a szervek védekezésének serkentésére, széles körben végeztek). Előnyösnek bizonyult viszont a tiszta, világos, száraz, huzat nélküli ól és az intenzív takarmányozás (benne elegendő takarmánymész, D-vitamin). Fontos volt a pontos diagnózis, mert a baromfikolerát a tyúktífusszal, a tyúkpestissel és az álomkórral könnyen össze lehetett téveszteni. A galambok között is egyidejűleg fellépett a galambvész (galambkolera). A tyúkfélék coliés paratífusz-betegségét a baromfikolerával még egy betegségcsoportnak vették, amelyet a malacokban, borjaknak, juhokban is járványos megbetegedéseket okozó bacillusok, az állatok természetes ellenálló-képességének csökkenése esetén idéznek elő. Ezért a kolera elleni küzdelemben a paratífusz és a coli-vérhas elleni szérumot ajánlották. Fekete László 1930-ban megjelent higiéniai közleménye után, a "Kisfarmer Könyvek" szerkesztőinek felkérésére, 1941-ben írta tenyésztők számára. A baromfitenyésztés egészségtana c. könyvet. Ebben már külön tárgyalta aparatífuszt, és a tartós védelem elérésére a paratífusz-vakcinát javasolta. A járványos betegségek sorát már kiegészítette a libainfluenzával, a fertőző ízületi gyulladással (staphylomycosis), a Streptococcus-ierlőzéssel („streptomycosis"), a tyúkok fertőző gége- és légcsőgyulladásával, valamint a pulykák fertőző vakbél- és májgyulladásával. Külön fejezetekben tárgyalta az emésztő-, a légző-, a húg)'- és az ivarszervek, a bőr, az idegrendszer, az érzékszervek, valamint az anyagforgalom betegségeit. Az utóbbiak körében részletesen írt a mész, a konyhasó és a vitaminok (A, B, C, D, E) jelentőségéről és a hiánybetegségekről. Szólt a mérgezésekről, a sebészeti betegségekről és tennivalókról, végül ismertette a kappanozás módszerét. Ez a könyv az első olyan önálló baromfi-egészségtani mű, amely higiéniai és kórtani ismereteket egyaránt tartalmazott. Molnár Pál népszerű röpiratában (1942) egyebek között gyakorlatias higiéniai tanácsokat adott a fertőző baromfibetegségek megelőzésére és leküzdésére. A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen állították össze 1944-ben a Földmívelésügyi Közigazgatás c. tankönyvet, amely a baromfi-egészségügyre vonatkozóan is tartalmazta a hatósági előírásokat. A baromfi-egészségügy fejlődése az álla-egészségügyi igazgatás keretében Állat-egészségügyi igazgatás és statisztika A két világháború között működő hatósági állat-egészségügyi szolgálatot alkotta a Földmívelésügyi Minisztérium állat-egészségügyi osztálya alá rendelt országos állat egészségügyi főfelügyelő és a kerületi állat-egészségügyi felügyelők, a törvényhatósági állatorvosok (a másodfokú állategészségügy - rendőri hatóságok, a megyei alispánok stb. mellett), valamint a járási állatorvosok (az elsőfokú állategészségügy - rendőri hatóságok, a járási főszolgabírák stb. mellett). Ide tartoztak még a központi irányítással működő állat-egészségügyi határállomások és az állami hizlaldák állat-egészségügyi hivatalai. Az ún. helyhatósági (városi, községi és kör-) állatorvosok a helyi önkormányzatok mellett a gyors járványelfojtissal kapcsolatos és egyéb hatósági feladatokat látták el. A hatósági szolgálat munkáját segítette 1927-től az