Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a két világháború között
rólúg, a sziksó, az anyarozs, a konyhasó és a káposztapillangó hernyója által okozott mérgezést. Szólt az egyéb könyvekből többnyire hiányzó tojócsőszűkületről és a tojások néhány rendellenességéről, A munka legérdekesebb része a csonttörések részletesen tárgyalt fejezete, amelyben a törött végtagok rögzítését ábrákon is bemutatta (5.ábra). Ezenkívül leírta még a visszatartott tojás műtéti eltávolításának módját. E szakkönyv kórtani anyagát használta fel Pirker István (1930) zsebkönyvében. Oswald Géza (1930) szakiskolai tankönyvében tárgyalta a baromfi főbb belső és külső élősködőit, a baromfikolera elleni védekezést (megemlítve a szérumozást és az autovakcinát is), a diftéria (és himlő), a fehér hasmenés (tyúktífusz), a ragadós nátha és a baromfigümőkór elleni védekezés lehetőségeit. Kiikuljevic József szakkönyveiben (1914,1917,1929) magas színvonalon tárgyalta a baromfibetegség elleni védekezést, és részletesen ismertette a betegségek leküzdésére irányuló hatósági intézkedéseket (a fertőtlenítés módszereit stb.). 1927-tól kezdve, az első világháborút követő román megszállás idején tönkrement M. kir. Baromfitenyésztő Munkásnőket Képző Iskola neve 1928-tól M kir. Baromfitenyésztő Szakiskola lett. Újjáépítésében, majd Baromfitenyésztő Szakiskolává történő átszervezésében, az államilag ellenőrzött baromfitelepek és baromfitenyésztő mintaközségek szervezésében és ellenőrzésében, valamint az általa javasolt baromfitenyésztési vándor tanácsadónői hálózat kiépítésében Báldy Bálint szerzett érdemeket, aki a baromfibetegségek elleni küzdelemre is felhívta a figyelmet. 1939-ben az ólhigiénián, fertőtlenítésen kívül csak a baromfikolera, a csirkék fehér hasmenése, kokcidiózisa, a baromfigümőkór, a baromfihimlő, a ragadós nátha, valamint a galandférgek és más bélférgek, légcsőférgek, óvantagok, tolltetvek és rühatkák elleni küzdelem lényegét ismertette, de 1942. évi munkájában már az időközben behurcolt baromfipestist is említette. Csukás Zoltán - mint a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Osztálya Állattenyésztési Intézetének munkatársa ' - A gazdasági baromfiak tenyésztése (1935) c, kiváló tankönyvében már a legfontosabb baromfi betegségek gazdasági jelentőségére is utalt. Zimmermann Ágoston állatorvos-professzor, fiával, Zimmernann Gusztávval közösen írta a Háziállatok anatómiája és élettana gazdák számára c. könyvét, amelyben az állatbiológiai ismereteket többek között az állategészségtannal szerves összefüggésben tárgyalta. Manninger Rezső Állategészségtan és állatjárványtan mezőgazdák részére c, valószínűleg I92O-I934 között írt jegyzetében a fertőző baromfibetegségekkel is foglalkozott. A jegyzet a közgazdasági egyetemi karon tartott előadásait tartalmazta. A kor sajátossága, hogy ez a kar I92O-I934 között egyetemi köteléken tóviili karként működött. Nyiredy István Állategészségtan (1940) c. gazdasági akadémiai jegyzetében a baromfikolerát tárgyalva kiemeli, hogy az elölt kórokozókból készült vakcina alkalmazása is fellobbanthatja a betegséget. Tárgyalta a baromfi tífuszát, paratífuszát, fertőző nátháját, himlőjét és spirochaetosisát, valamint a fertőző betegségek elfojtására irányuló intézkedéseket. Bakoss László gazdasági akadémiai tanár, baromfitenyésztést tárgyaló, kitűnően rendszerezett könyvében (1931) az egészségvédelmi módszerek között a baromfi természetszerű tar-