Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

lai (ma Hubernovo, SI.) kastélyának tetején csillagászati kupolát emeltetett, 1869-ben pedig felépített eg}' csillagdát, amely kb. 70 évig működött. Legtöbb műszerét maga tervezte. Megszervezte az egész országban az időjárás-előrejelzés távirati terjesztését. Kornis Károly, gr., ifj., gönczruszkai (1869-1918): Paikertéknél nevelkedett pár évig. "Aki báró Pejémáry Géza (honvédelmi miniszter és később rövid ideig miniszterelnök is) veje lett. nőül vette leányát, Margitot. Szegény túl korán halt meg, kedves családja és a magam nagy bánatára. (Kedvesen emlékszem még Károly húgára, a kis Mária contessere, aki akkor még egészen kisgyermek volt.)" (Paikert). [Turáni Társaság). Kosutány Tamás* (1848-1915): agrokémikus, 1871-től a magyaróvári gazdasági tanintézet vegytan tanára, 1883-tól Cserhátival megalapította -A Mezőgazdasági Szemlét, 1884-től a Vegykísérleti Állomás vezetője is, 1903-tól az Országos Chemiai Intézet igazgatójává nevezték ki. Elsőként foglalkozott tudományosan a magyar búza és liszt minőségének kérdésével. Kováts Ferenc (1873-1956): történetíró, egyetemi tanár, az MTA tagja volt 1949-ig. A pozsonyi kir. jogakadémia ny. r. tanára. A kolozsvári egy.-en megszerezte a doktorátust, majd a boroszlói egyetemen is tanult. 1900-tól a pozsonyi jogakadémia könyvtárnoka, 1901-től a gazdaságtörténet, statisztika, közigazgatásjog előadója. 1903-ban a statisztika m. tanára lett. Munkái a középkori magyar gazdaságtörténettel foglalkoznak, a Gazdaságtörténelmi Szemlét 1900-1905 között szerk. Botanikával is foglalkozott. Kozma Ferenc* (1825-1892): a lótenyésztés fellendítője és szervezője. A Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban a Lótenyésztési osztály titkára, majd miniszteri tanácsos, az Állami Ménesbirtokok parancsnoka. Kulin István (1901-1987): agrometeorológus, a mezőgazd. tud.-ok doktora. A középiskolát Nagyszalontán végezte, majd Debrecenben a Gazd. Akad.-án szerzett oklevelet. 1922-től a keszthelyi és a magyaróvári Gazd. Akad.-án gyakornok, később tanársegéd a növénytermesztési tanszéken. Ezt követően a török kormány meghívására szakértőként két évet Ankarában töltött, ahol növénytermesztési kísérleti telepet létesített. 1927-28-ban az Orsz. Faluszövetség alkalmazásában mezőgazdasági kiállításokat rendezett. 1929-ben a MMM megbízásából a barcelonai mezőgazdasági kiáll, magyar pavilonjának rendezőjeként első díjat, két aranyérmet hozott haza. 1929-től nyugdíjazásáig (1961) az Orsz. Meteorológiai Intézet dolgozója. Két évtizeden át a Csapadékmérő Osztály, majd 1951-től az Agrometeorológiai Osztály vezetője. Bevezette az agroklimatológiai feldolgozásokat. 1955-ben a Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézet területén szervezte az első agrometeorológiai obszervatóriumot, majd Kecskeméten a másodikat. Hazánkban az agrometeorológiai kutatások az ő irányítása alatt indultak meg. Laurier, Wilfrid (1841-1919): kanadai államférfi. Katoükus francia családból származott, az ügyvédi pályára lépett, s 1874-ben beválasztották a kanadai képviselőházba. Itt kiváló szónoki képességével tűnt ki („ezüstnyelvű" jelzőt adták neki), s 1891 óta a Liberális párt vezére. 1897-ben Charles Tupper utóda lett a miniszterelnökségben, s lojális viselkedése jutalmául Viktoria királynő a titkos tanács tagjává nevezte ki. VII. Eduárd uralkodása alatt azonban ellene volt Chamberlain imperiális törekvéseinek és Kanada önállóságát védte. Később az Egyesült Államok felé közeledett, de ezzel felkeltette a kanadaiak nemzeti féltékenységét, s az 1911 szeptemberi választásokon kisebbségben maradt. Erre visszalépett, s helyét a konzervatívok vezére, Robert Borden foglalta el.