Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

Jeszenszky Pál* (1864-1951): agrárpolitikus, mezőgazdász, 1894-től a Köztelek társszerkesztője, 1896-tól az OMGE titkára, 1913-tól a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének vezérigazgatója. Kállay András (1839-1919): 186l-ben megyebizottsági tag lett és 1866-ban Lónyay Menyhért után a Felsőszabolcsi Tiszai Társulat elnöke. 1889-1897 között Szabolcs vármegye főispánja. "A Tisza-éra egyetlen főispánja, ki mindig az agráriusokhoz húzott" (Agráralbum, 1902, 39-P-) Az irodalom terén is működött. Munkái 3 kötetben összegyűjtve. A dohánytermelés kérdéskörének szakértője. 1917-ben a nyírbogdányi kerület ogy.-i képviselője. Karlovszky Bertalan (1858-1938): akadémista festő, Münchenben tanult, majd Párizsban Munkácsy műtermében dolgozott. Aprólékos, rajzos megmunkálás jellemzi azokat az arcképeket is, melyeket már mint reprezentatív portreista festett. Károlyi Sándor, gr.* (1831-1906): nagybirtokos, agrár-politikus, a szabadságharcban harcolt, majd Párizsba emigrált. 1881-től szabadelvű párti programmal ogy.-i képv., 1884-ben az Apponyi-féle mérsékelt ellenzékhez csatlakozott. A Tiszavölgyi Társulat alapítója, ogy.-i képviselő, az agrárius és a szövetkezeti mozgalom kibontakoztatója, 1886-ban megszervezi a Pest Megyei Hitelszövetkezetet, 1896-ban a Magyar Gazdaszövetséget, 1898-tól a Hangya szövetkezetek hálózatának kiépítője. Kautz Gyula (1829-1909): polgári közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, 1883-tól az OsztrákMagyar Bank al-, majd 1892-től főkormányzója. A német történelmi iskola és különösen W. Roscher hatottak közgazdasági nézeteire. Főként a közgazdasági irodalom fejlődését vizsgálta, és az egyes elméletek létrejöttét a kor társadalmi viszonyaival is igyekezett kapcsolatba hozni. Kerékgyártó Árpád Alajos (1818-1902): történész, egyetemi tanár. Jogi tanulmányok után 1848-ban a pesti törvényszék főjegyzője, 1849-ben tanácsnoka. Haynau bevonulása után le kellett mondania. 1866-1890 között a magyar művelődéstörténet tanára a bp.-i egyetemen. Kerkápoly Károly (1824-1891): politikus, filozófus, közgazdasági író, egyetemi tanár, 1870-től 1873-ig pénzügyminiszter. A közgazdaságtanban Smith, Ricardo és Carey munkáira támaszkodott, filozófiai munkássága hegeliánus hatást tükrözött. Kmoskó Mihály (1876-1931): orientalista, egyetemi tanár, kat. pap, az MTA lev. tagja. 1910-től a bp.-i egy. hittudományi karán az Ószövetség és héber nyelv, majd a keleti nyelvek tanszékén tanár, 1923tól haláláig a bölcsészettudományi karon a sémi filológia tanszékét foglalta el. Zámori plébánossá is kinevezték. "A századelő Mo.-án egyedül ő tudott sumerológiai munkásságával bekapcsolódni a nemzetközi tudományos életbe". (Komoróczy 22. p. Felsorolva Kmoskó legfontosabb munkái. 128-129- p.) [Turáni Társaság]. Kolmár József (1820-1917): Pápán tanult, hol az ún. képzőtársaságnak Petőfivel és Jókaival tagja volt. Iskolái végeztével Pesten élt mint újságíró és korrektor, majd a Pesti Divatlapnál és Életképeknél mint segédszerkesztő működött, a szabadságharc alatt irodalmi és hírszolgálatokat tett a magyar kormánynak, később Pápán jog-, majd gimn. tanár lett, pappá szenteltette magát, s a kat. hitre térvén 1854-1861 között a bajai, 1861-től a '80-as évekig a pozsonyi gimnáziumban tanított. 1907-ben a Petőfi Társ. megvál. t. tagjának. Konkoly Thege Miklós (1842-1916): a magyar csillagászat és meteorológia úttörője. Az MTA t. tagja, számos bel- és külföldi tudományos társ. tagja. 1890-191 l-ig az országos meteorológiai és földmágnességi intézet igazgatója. Főleg asztrofizikával, az üstökösökkel és meteorokkal, az állócsillagok színképelemzésével, a Jupiter és a Mars fizikájával, a Nap fotoszférikus jelenségeivel foglalkozott. Ógyal-