Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

és anatómiai megfigyelések alapján és maga öntetté őket gipszbe. Ezek szerintem az egész világ legkiválóbb, legművészibb, leghűbb és tenyésztői szempontokból is legsikerültebb állatszobrai. Vastagh Géza pedig, a szobrász testvérbátyja hasonló zsenialitássalfestette a mag'ar bikákat, baromfit. Állandóan jó barátságban voltam mindkét művésszel és lehetőleg támogattam őket nemes, művészi törekvéseikben. Sokszor pedig képeiket és szobraikat versenydíjak kiosztásánál díjaknak ajánlottam. Mindig sajnáltam, hogy Vastagh Gézát nem bírtam reávenni, hog' magyar lovakat fessen, pedig benne volt erre a legnagyobb tehetség. A múzeum első berendezésénél fő gondom az volt, hog' világos, áttekinthető, művészi, ízléses, vonzó és alapos legyen, Semmi hazugság, felületesség, értelmetlenség. A legszebb és legigazabb formában bemutatva azt mit és hog'an termel Magyarország mezőgazdasága, honnan szerezheti be a terményeket az ország és a külföld, milyen módon és milyen eszközökkel érhetjük el a legjobb eredményt és a legjobb értékesítést a magyar gazdák számára. A múzeum nemcsak az egész mag'ar mezőgazdaságot mutassa be így, hanem az avval összefüggő erdészetet, borászatot, szőlészetet, gyümölcstermelést, halászatot, vadászatot, gazdaságtörténelmet, tudományos kísérletügyet, vízépítészetet, gazdasági iparokat, talajismét, meteorológiát, szóval az egész magyar mezőgazdaság tökéletes komplexumát. Célom volt a mag'ar mezőgazdaság valódi apoteózisát megalkotni, maradandóan, fejlődőén. A Mezőgazdasági Múzeum megszervezést és berendezési munkálataiban nag' gondot fordítottam a múzeum könyvtárának létesítésére is. Először magában a főépület egynéhány szobájában, később pedig amikor a könyvek eg're szaporodtak - a kezdetét saját könyvtáramból raktam le^Q -, a múzeum román csoportjához tartozó jáki templomban helyeztem el az új könyvtárat. Annyi kiváló, modern könyvtárat látva Európában és Amerikában, az volt az ambícióm, hogy a múzeum könyvtára legyen a legtökéletesebb és a nagyközönség által kgbámultabb mezőgazdasági könyvtár Budapesten. Jól ismertem az OMGE és a földművelési minisztérium könyvtárait, de azokat alig használták, egész berendezésük elég elavult is volt. Azt akartam, hog' oly kiváló, minden tekintetben megfelelő könyvg'űjtemény álljon az olvasók és kutatók rendelkezésére, ahol könnyen, kényelmes és jó olvasótermekben, kellő személyzettel az általuk keresett könyvek, füzetek, különnyomatokfolyóiratok, térképek rendelkezésükre álljanak. Amikor újraépült 1900 és 1903 között a múzeum épületcsoportja nemes és tartós anyagból, az akkori igazgató Saárossy-Kapeller Ferenc, annak központi kis (román) épületében saját lakását rendezte be. Amikor nyugalomba vonult, utódja Radisics Györg' ott rendezte be a múzeum könyvtárát, igen ízlésesen és szépen, amiben segítségére lehettem. A jáki templomot visszaadta eredeti hivatásának, valódi kápolna lett benne, igen szép üvegfestményekkel, Radisics az egyiket maga alapította, úg' hogy az csakhamar elegáns és kedvelt esküvői központ lett. Azt hiszem Magyarországnak talán legszebb, legművésziesebb és legtanulságosabb múzeuma, amely egyben a legkevésbé költséges is volt. Igen sok múzeumot, könyvtárat, képtárt és egyéb nag'szabású gyűjteményt láttam, mint említettem, már ifjúkoromban, de mindig csodálkoztam, hogy sehol mezőgazdasági múzeumot, Berlinben volt az ottani mezőgazdasági főiskolával kapcsolatban egy nagy