Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

gyűjtemény, amit ott mezőgazdasági múzeumnak hívtak, de az egyáltalában nem volt kedvemre való. Az a főiskola egyes tanárainak, egyéni gyűjtésének, speciális szakelőadásait illusztráló gyűjteménynek eg'más mellé rakása, minden egységes, átfogó gondolat nélkül. Volt Pétervárt is eg' nag'obb Mezőgazdasági Múzeum, de ezt sohasem láttam, még leírását sem. 1914-ben, tehát amikor a budapesti múzeum már tizenhét éve működött, az orosz múzeum kiküldöttei itt jártak a helyszínen tanulmányozni, de csak néhány nappal az első világháború kitörése előtt és végtelenül sajnálták, hogy e miatt azonnal haza kellett térniük." A Brüsszel melletti pompás Congo Múzeum, mely talán tíz, tizenöt évvel később létesült, mint a budapesti múzeum, sokban hasonlít ahhoz és nem lehetetlen, hogy talán az volt a mintaképe. Talán hét évvel azután (1903-ban), hogy a budapesti múzeum megnyílt, egyszer Münchenben megtekintettem az ottani Deutsches Museum kezdetét. Az akkor még csak egy nagy német lovassági kaszárnya átalakított istállóiban és több más épületben készült, de igen helyes és előrelátó elgondolással. Sok évvel később újból Münchenben voltam, a Népszövetségi Társaságok Uniójának eg'ik konferenciája alkalmával, akkor már a Deutsches Museum óriási, monumentális, új épületében trónolt az Iser folyó egyik szigetén és méltán Németország egyik legnagyobb büszkeségévé fejlődött. Áttanulmányoztam és felkerestem alkotóját Oskar von Müllert, a zseniális nénwt múzeumszervezőt és gratuláltam nagyszerű munkájához. Müller igen kedvesen fogadott engem és hosszasan elbeszélgetett velem, sok kedves között azt is mondotta nekem: „Lieber Herr von Paikert, ich muss Ihnen gestehen dass ich mehrmals incognito zu Budapest war um Ihr ansprechendes Museum zu studieren, und ich habe aufrichtig sehr viel Ihnen gelernt. Tény, hogy Müller egészen kiváló klasszist képvisel a múzeumszervezők között és az ő

„DeutschesMuseuma" egyike a világ legsikerültebb alkotásainak. 6.2. Amerikai szaktudósító (Kézirat 9. fejezet - szemelvények) Megfőtt a kinevezés, Darányi Ignác földművelési miniszter ismert és kedvelt aláírásával, amellyel az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területeire, Washington főváros székhellyel a magyar kormány szaktudósítója lettem. Aranyos feleségem, Deli, nyomban késznek nyilatkozott engem az Óceánon túlra is elkísérni és ott legalább három évig a szokatlan klíma, társadalmi viszonyok viszontagságait velem megosztani. Ez is mutatta okosságát, életrevalóságát és hitvesi kedvességét. Kevés magyar fiatal úri menyecske tette volna akkor ugyanezt. A terrénum, amit nekem ott Amerikában legalább főrészeiben tanulmányoznom, szemmel tartanom és abból az ottan Mag'arországra hasznos jelenségekből haza jelentenem kellett, nagyobb mint egész Európa összes államaival együtt. Ma is igen hálás vag'ok Darányi Ignácnak, hogy ezt a lehetőséget nekem megadta. h „Kedves Paikert Űr, be kell vallanom Önnek, hogy incognito több ízben jártam Budapesten, hogy tetszetős múzeumát tanulmányozzam, és őszintén mondhatom, igen sokat tanultam Öntől."