Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

a városligeti gyönyörű park Széchenyi szigetére és felkerestem ott Szalay Imrét, a Nemzeti Múzeum akkori igazgatóját és az ezredévi kiállítás történelmi csoportjának elnökét. Tiszteletteljesen üdvözölve őt, azt kérdeztem tőle, vajon végleg elviteti innen a kiállítás történelmi tárlatát?Amire csodálkozva reám nézett és azt mondta: „Természetesen, hisz ezek az épületek fából vannak és összedőlnek. " - „Mert ha tényleg már nincs szüksége kedves bátyám, ez épületre, akkor bejelentem, hogy azt lefoglalom eg}> új múzeum részére"mondám. Erre szinte felugrott meglepetésében és szinte ingerülten kérdezte, miféle új múzeum részére? - „Az új Mezőgazdasági Múzeum részére"- feleltem. Néhány percig nem tudott szóhoz jutni, de aztán szinte kiabálva azt mondta: „Mit? Te itt ebben az épületcsoportban, ahol én ennek az országnak egy évezreden át termelt legkiválóbb, legféltettebb muzeális kincseit összegyűjtve ország-világnak bemutattam, te itt krumplit és káposztát akarsz kiállítani? Hát ez borzasztó, ez barbárság, ezt nem is tudom elhinni!" És a legnagyobb felháborodásban engem sem további szóra, se köszönésre nem méltatva, ott akart hagyni. Én mosolyogva aztfeleltem neki: „De Urambátyám, hidd el, ez leszegik legszebb múzeumunk, magad is meggyőződsz majd róla, meglátod. Engedd meg, hogy máris tisztelettel meghívjalak a megnyitására". De Szalay alig hallgatva reám, dühös mozdulattal elrobogott. A történelmi épületcsoport románstílusú részének úgynevezett királyszobáiban ütöttem fel tanyámat, igazi irodámat. A rendkívül festői, pompás épületek készen és üresen rendelkezésemre állottak, egyben az érdekesnél érdekesebb, szintén kész tárgyaknak és objektumoknak óriási, már kiválasztott tömege. Néhány ott foglalkoztatott rendőr és napszámosból válogattam ki a nekem legmegbízhatóbbaknak és legértelmesebbeknek látszókat és kezdtem külön csoportokba és külön, még előreláthatóan hosszabb ideig megmaradó épületekbe összehordani a kiválogatott és átvett tárgyakat a kiállításból. Egyben nyomban ezekből igen alapos, részletes és pontos leltárt készítve, mely munkában engem akkor az én volt kisbéri, illetve battyáni intéző barátom Fényes László támogatott, aki akkor hozzám e munkálatokra be volt osztva. Sok tervrajzot és tervezetet készítettem a múzeumi épületek új beosztásáról, rendszeresen és szakszerűen a mezőgazdaság összes ágainak bemutatására, kezdve a talajoktól, a meteorológiától, növénytermelésen és állattenyésztésen végig az erdészet és vadászat különböző csoportjaiig. Természetesen mindig tekintettet az egyes termek, illetve helyiségek méreteire és különleges helyzetére. A múzeum legelső berendezésében sokat segített nekem Bezerédj Pál, a magyar selyemtermelés felejthetetlen lelkes és ideálisan önzetlen mecénást intézője és vezetője. Igazi nagy úr volt, még a régi jó idők, a Széchenyiek és Festeticsek példát adó típusából. Ő is nagy passzióval odaadta és berendezte, kiváló ízléssel, sok teremben az ő selyem termelési csoportjának talán összes szép objektumait. Az új múzeumnak művészeti szempontból egyik legkiválóbb kollekciója a legelső magyar állatszobrásznak iß. Vastagh Györgmek világhírű állatszobrai lettek. Ezeket a földművelési minisztérium készíttette el a nag' művésszel már több évvel a kiállítás előtt az állami ménesbirtokok legszebb és legjellegzetesebb tenyészlovaiból, szarvasmarháiból, juhaiból, sertéseiből. Ezeket ifj. Vastagh György maga mintázta a helyszínen, állandó, beható művészi