Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

6. Múzeumszervező, kiállításrendező és szaktudósítói tevékenysége 6.1 Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum (Kézirat 8. fejezet - szemelvények)^ Mindig annak a véleménynek adtam kifejezést, bog}' Magyarország főleg agrárállam, népességének fő és nemzetfenntartó eleme mezőgazdákból áll, iparának és kereskedelmének alapját mezőgazdasági terményeink adják, tisztviselői és katonái túlnyomó részben a mezőgazdasággalfoglalkozó családokból kerülnek ki, - ezért szükséges, hogy kormányunk és társadalmunk gondoskodásának fő erejét a mezőgazdaság támogatására, megvédésére és fejlesztésére fordítsa. Mint akkor már az OMGE titkára, az egyik választmányi ülésen azt indítványoztam, hogy a készülő nagy ezredévi kiállítás befejezte után, az ott bemutatott anyag legkiválóbb objektumaiból alakítson az OMGE múzeumot. Ezt az indítványomat az OMGE egyhangúlag elfogadta és magáévá tette és engem bízott meg az eszmének további gyakorlati kifejlesztésével. Indítványomra az OMGE ezután felírt a földművelésügyi miniszterhez, ki akkor a felejthetetlen emlékű Darányi Ignác volt, aki nyomban átérezve e gondolatjelentőségét, a tervet magáévá tette, avval hogy annak kivitelét az állam maga vállalja. Hamarosan egy múzeumot előkészítő bizottságot nevezett ki, melynek elnöke sipeki Bálás Árpád, akkor még a Magyaróvári Gazdasági Akadémia érdemes igazgatója, előadója pedig csekélységem let fa). Amint e megbízást megkaptam, azonnal hozzáfogtam először az ezredévi kiállítás mezőgazdaságra vonatkozó anyagainak átnézésére és a múzeum részére való lefoglalására. Itt is ki kell emelnem a magyar mezőgazdaság, azaz a mag'ar gazdák spontán, magától értő áldozatkészségét, amivel - azt mondhatni kivétel nélkül - ajándékképpen engedték át a múzeum céljára mindezeket a tárgyakat, bármily értékesek és költségesek is voltak részükre, amiket részint a bizottság, részint magam az új múzeum részére méltóknak találtunk. Joggal mondhatom, kívülem senki nem is sejtette, milyen múzeum készül most itt Mag'arország fővárosában. Tudom, hog' legtöbben azt hitték eg' nagyobbszerű maggyűjtemény, itt-ott kivételesen fejlett kukoricacsövekkel, óriási tökökkel, talán még néhány kettősfejű borjú is kitömve és hasonló ritkaságok. Igen rövid idő alatt nemcsak megszerveztem az új múzeumot, hanem szinte teljesen be is rendeztem, egészen minimális költséggel. Szerencsére sem az OMGE, sem a földművelésügyi minisztérium nem akadályozott ebben a fontos munkámban, őszintén mondva nem is törődött velem. A kiválogatott tárgyakat először néhány még megmaradt kiállítási pavillonba hordattam össze, azután pedig amikor végleg megkaptuk a kiállítási történelmi csoport épületeit, vagyis a városligeti Vajdahunyad várát, akkor abban rendezkedtem be. Nagyon érdekes volt hog'an foglaltam le a bizottság nevében azt a művészi szép és tökéletes épületcsoportot, Alpár legsikerültebb alkotását az új múzeum részére: Kimentem g A fejezetet megelőző vázlatpontok szerint még ki akarta fejteni az alábbiakat: Az OMGE régi múzeuma, annak maradékai. - Indítványom és akcióm az új nagy múzeum létesítésére. - Fényes László, intéző. - Madarász apó fia. - Pokorny Tódor. - Pállik-féle képek.