Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

cégnél Willingauban, Leidenfrostéknál Léván, Forster Kálmánnál Bugyin, Komis Károly grófnál Szerepen) így most a mezőgazdaság érdekképviseleti részét az OMGE-n vinni csak hasznomra lehet, magam pedig ott a gazdatársadalomnak lehetek hasznára. így Baross Károly, a zseniális agrárpolitikusunk felkérésére és Forster Géza, az OMGE-nek akkor megválasztott új, kiváló direktorának támogatásával elvállaltam, illetve örömmel elfogadtam azt, hog' fiatal tagja legek az Országos Mag'ar Gazdasági Egyesület vezérkarának. Akkor még igen rövid ideig Szapáry Gyula gr. volt elnöke az OMGE-nek, de csakhamar I. Ferenc József királytól miniszterelnökké kinevezve átadta helyét gr. Dessewffy Aurélnak. A finom lelkű, nagyműveltségű, szép jellemű és mégis igen erélyes és céltudatos magyar főúr alatt, ez a még Széchenyi István gróftól, a legnagyobb magyartól alapított, nag' múltú agrárius testületünk eg'szerre felvirágzott és ismét az országnak egyik legdöntőbb tényezőjévé vált. Ennek igen érdekes, eddig kellőleg meg nem világított története van. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület különösen a szabadságharc leverése után a függetlenségért küzdő mag'ar főúri és dzsentri családok, birtokosok és bérlőknek úgyszólván egyedüli testülete volt az abszolutizmusnak minden nemzeti fellendülést elnyomó uralma alatt, ahol bizonyos tekintetben hozzászólhattak és befolyhattak az ország vezetése egyik fontos ágazatába. A liberális korszaknak, főleg Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatti uralomra jutásával, a merkantil érdekek, először csak suba alatt, de később eg're nyíltabban és kegyetlenebbül háttérbe szorították az ország zömét, gerincét és főtámaszát képező mezőgazdasági osztályait, még pedig épp úgy a nagy, mint a közép- és a kisbirtokosokat. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, amely oly nag' és áldásos múltra tekintett vissza, ily befolyásolás alatt mindjobban meggyengült, sőt züllésnek indult. Ekkor feleszmélt a birtokosság függetlenebb és nagmbb látókörű része és amint lehetett, új elnököt és új ügwezetőt választott. Akkor lett elnök gr. Dessewffy Aurél, mintaképe az integer, nagy műveltségű, nagyvagyonú, szigorú erkölcsű főúrnak és lett ügyvezető Forster Géza, példaképe a hasonló gondolkozású, független, jómódú középbirtokosnak. Az egész felújító mozgalom igazi lelke azonban a fiatal bellusi Baross Károly volt, egy pestmegyei középbirtokos zseniális fia, ki előttem végezte a Magyaróvári Gazdasági Akadémiát és akivel kisbéri magángyakornoki koromban ismerkedtem meg. A mágnások közül pedig főleg Károlyi Sándor, Széchenyi Imre, Zselénszky Róbert, Széchenyi Aladár, Andrássy Aladár grófok és sokan mások. A középbirtokosok közül Kállay András, Bujanovics Sándor, Osztrokovszky Miklós, Farkas Ábrahám, Telegdi. Velem együtt akkor odakerült Szilassy Zoltán és Rubinek Gyula is, később Buday Barna, még később pedig Bernát István, Meskó Pál és már utánam, az én helyembe Jeszenszky Pál. Amikor az OMGE vezérkarába kerültem, mint fiatal agrárius, rögtön járattam a Pester Lloydot, a legfőbb külföldi mezőgazdasági és közgazdasági lapokat, folyóiratokat és könyveket. Elsőben is az addig egészen lehanyatlott „ Gazdasági Lapok" helyett egy új, minden tekintetben modem, magas színvonalú mezőgazdasági szaklapot alapítottunk, „Köztelek" címmel, a legelső szakerők közreműködésével, ezután egy szintén elsőrangú szín