Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA
vonalú magyar agrárius napilapot, a „Hazánk"-at, továbbá megalkottuk a „Mezőgazdák Szövetkezetét", hogy kiragadjuk a mezőgazdákat, az őket kizsákmányoló merkantilisek karmaiból, később azután megalakítottuk a Hangya Szövetkezetet, főleg Balogh Elemér kezdeményezésére. Balogh eg' kiváló budapesti orvos, almási Balogh Tihamér igen képzett és törekvő, jó irányú fia volt, aki hamarosan megnyerte gr. Károlyi Sándort, a nemesen gondolkodó, konzervatív és agrárius főurat eszméinek. Baross Károlyt, Dessewffy Aurélt, Forster Gézát pedig én figyelmeztettem Bernát István nag' értékére és ezért sürgettem beszervezését az OMGE mozgalomba. Bernát István igen vagyonos Gömör meg'ei családfia volt, aki korán komoly nemzetgazdasági témákkal foglalkozott, sokat olvasott és sokat utazott, így Amerikában és Ausztriában is, emellett erkölcsileg és társadalmilag a legjobb körökhöz tartozott. Sokszor ajánlottam őt az OMGE-ben azzal, hog' Bernát nag' nyeresége volna a mi törekvéseinknek, nag' műveltsége, komoly jelleme, anyagi függetlensége miatt, Bernát akkor otthagyta volt a földművelésügyi és kereskedelmi minisztériumot, melynek talán fogalmazója volt, és önállóan az angol szövetkezeti mozgalommal foglalkozott, kiadva egy kis folyóiratot a magáéból, a „Szövetkezést". Mondottam barátaimnak, hogy nemcsak Bernátot nyerjük meg az új magyar agrárius szárnynak, de magát a szövetkezeti eszmét is, amelynek segítségévelfüggetleníteni tudjuk a mag'ar gazdákat és iparosokat is. A magyar mágnásságnak főrésze volt az OMGE tüneményes átszervezésében e korszakban, de az igazi kezdeményezők és dolgozók természetszerűen a dzsentri és Meiner osztályból kerültek ki. A Köztelek vezérkarának akkori kezdeményezői a következők voltak: Baross Károly, Forster Géza, Rubinek Gyula, Bernát István, Szilassy Zoltán, Buday Barna, Dömötör László, Meskó Pál, Balogh Elemér. A legzseniálisabb kétségtelenül Baross Károly volt, ki túl korán halt meg, a mag'ar agrár érdekek nagy kárára. E vezérkarban magam, mint egyike a legfiatalabbaknak, tevékenyen közreműködtem, mint Baross Károly benső barátja és sok nagy, főleg globális kérdésben szívesen meghallgatott tanácsadója, 5.2 Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle szerkesztője (Kézirat 7. fejezet Az OMGE-ban, alapvető küzdelmek - szemelvények 2.) 2 (> Ösztökélésemre összeköttetésbe léptünk a hazai és külföldi agrárius érdekképviseletek íróival, tudósaival, minthogy pedig a mag'ar gazdaságtörténelem teljesen el volt hanyagolva, indítványoztam egy Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle című, komoly, tudományosfolyóirat megalakítását, melyre hamarosan sikerült a földművelési minisztérium és a Tudományos Akadémia - főleg erkölcsi - támogatását kieszközölni. Ennek szerkesztésével engem bíztak meg és azt Tagányi Károly barátommal, mint főmunkatárssal együtt szívesen elvállaltam, és két éven át 1894 és 1895-ben gondosan szerkesztettem is. Tagányi akkor már neves gazdaságtörténész és az Országos Levéltár kiváló tisztviselője volt. A Szemle első füzetében magam írtam a „Bevezetést", amelyben akkor elég merészen kiemeltem a magyar földmívelés és egész földművelő népünk nag'birtokos főúrtól kezdve a legszerényebb zselléreinkig - története megírásának és megvilágításának szükségességét, különösen most, amikor egy millenniumra és evvel
