Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

Paikert Alajos: Életem és korom (Egy emlékirat a múzeum Adattárának őrizetében) Közzéteszi: TAKÁTS RÓZSA

mok óriási szekrényeivel. Dégen Árpád valódi tudós volt, aki bár orvostudományi doktor volt, e tudománnyal később egyáltalában nem foglalkozott a gyakorlatban, viszont teljesen a botanika legkülönbözőbb ágaival. Bár milliomos volt és gyermekteten, mégis egészen elvontan, csak a tudománynak élt és annak a hivatásának, amelyet ő maga választott és amelynek példás ellátásáért az egész magyar gazdaközönség örök hálára van kötelezve az ő rendkívüli érdemeinek. Az egyetemen főleg Kautz Gyulát, Vécsey Tamást, Hajnik Imrét, Földes Bélát, Pulszky Ágostot, Lechner Ágostont, Kerkápoly Károlyt hallgattam. De őszintén mondom, nem látogattam túlságosan előadásaikat. Nem voltam lelkes jogász. Az igazságot, az igazságosságot és méltányosságot kerestem már akkor és nem azokat az előnyöket, amiket sokszor a véletlen ad valakinek hatalmába, aki azokkal azután igen sokszor teljesen az igazságosság és méltányosság ellenére visszaél. Amikor a jogi karra beiratkoztam egyben néhány bölcsészeti tantárgyat is kellett felvennem. Ezek között az embertant, az antropológiát is választottam, amelyet a jövendő „nagy" tudománynak tartottam. Tanárom a hírneves dr. Török (Thewreivk) Aurél volt. Ideális lelkületű, csak a tudománynak élő, tiszta gondolkodású és érzésű férfiú volt. Igen értékes embertani gyűjteményt-' állított össze és sok nagyobb és kisebb tudományos munkája jelent meg magyarul és idegen nyelven is. Sajnos túlságosan csak a kranimetriával [kraniológia] foglalkozott, vagyis az emberi koponya ezer és ezerféle méreteivel. Török Aurél nagyon megbecsült engem, amit avval háláltam meg, hogy sok és fáradságos rajzot, sőt olajfestményt készítettem az akkor múzeumában őrzött III. Béla, Árpád-házi magyar király koponyájáról, amit viszont Török Aurél avval, hogy még másodéves jogász koromban Antropológiai tanszéke mellé tanársegédévé neveztetett ki engem, amire még ma is igen büszke vagyok." 5. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben, agrártársadalom szervezése 5.1 OMGE titkára (Kézirat 7. fejezet - Az OMGE-ben, alapvető küzdelmek szemelvények l.)

í Néhány nappal azután, hogy dr. Török Aurél tanársegédjének neveztetett ki engem, eljött hozzám kedves jó barátom, bellusi Baross Károly, és felajánlotta nekem az Országos Gazdasági Egyesület segédtitkári állását maga mellett. Azért fogadtam ezt el, mert a mezőgazdasági pályára készülve, a Magyaróvári Gazdasági Akadémiát végeztem, jogot is hallgattam és mert úgy éreztem több hasznot hajthatok nemzetemnek e pályán, mint a bölcsészetin, amelyre még nem képeztem ki magam eléggé. Akkor még a földbirtokost pálya lebegett szemem előtt és azt gondoltam a mezőgazdasági tudományok elméletét az akadémián már elsajátítottam, a gyakorlat nagy részét már Kisbéren az állami birtokon, valamint több magán gazdaságban (Schwarzenberg herf A kézirat fejezetét bevezető vázlatpontok között szerepel, s a bővebb szövegben nincs kifejtve: - Szilassy Zoltán ügyessége, Andrássy Manó. - Köztelek szaklap, én rovatvezető. - Amerikai tanulmányút 1893-ban.