Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

TÜDŐSNÉ SIMON KINGA: A földbirtokos Kálnoky Sámuel (1698)

A földbirtokos Kálnoky Sámuel (1698) TtiDősNÉ SIMON KINGA Erdélyben a termelés alapját a XVII. századot követően továbbra sem az önálló majorsági gazdálkodás jelentette, hanem az ehhez kapcsolódó, azt kiegészítő jobbágygazdaságok láncolata. Az uralkodó birtokviszonyokra a közepes vagy kisebb birtokokból összetevődő nagybirtokok váltak jellemzővé. Ezáltal Erdély gazdasági élete, megőrizvén archaikus formáját, kevésbé kapcsolódhatott be a nemzetközi kereskedelem vérkeringésébe. A majorságbirtokon és a jobbágygazdaságokon előállított termékek elsősorban a főúr családjának és a jobbágyportákon élő szolgálónépnek szűkös élelmezésére volt elegendő.

1 Kálnoky Sámuel székelyföldi birtokrendszerének struktúrája lényegében nem különbözött a többi urasági birtoktól. Részét alkotta: két kastély, öt udvarház majorsággal, szántó és kaszálóréteivel, erdeivel együtt. Ehhez tartozott még nyolc kisebb részbirtok az ott szolgáló jobbágynépességgel. Mindezek gazdasági leírását a gróf Kálnoky Sámuel, Háromszék főkirálybírájának, Erdély vicekancellárjának rendeletére készített inventáriumban találjuk meg.

2 Gróf Kálnoky Sámuel családjáról és személyéről részletesen írtunk a „Jobbágygazdák föld- és állatvagyona egy XVII. század végi székely nemes földbirtokán" című tanulmányunkban.

3 Itt csupán néhány lényeges szempontra hívjuk fel ismételten a figyelmet. Székelyföld sajátos, katonai rendű társadalmának vezető rétegét a nemesség alkotta, akik rangjukat elsősorban e kiváltságos helyzetnek köszönhették. Gazdasági, anyagi javaikat illetően elsősorban az ottani viszonyok és normák szerint voltak vagyonosak. Tulajdonuk - néhányuk kivételével - alig volt több egy-egy falu vagy kevés számú jobbágy birtoklásánál. Közülük csupán néhány famíliának volt vármegyei birtoka, s a fejedelem vezető csoportjába is csak igen kevesen jutottak be (Béldiek, Mikesek, Aporok). Annak ellenére, hogy a Kálnokyak nem rendelkeztek kiterjedt birtokokkal és nagyszámú jobbágy-, zsellérnépességgel, a korabeli erdélyi főnemesség legfelső rétegébe tartozásukat, hasonlóan az ugyancsak székelyföldi Toldalaghi famíliához, a családon belüli, átlagon feliili jogi képzettség biztosította.

4 Kálnoky Sámuelnek, a földbirtokosnak, a majorsághoz tartozó szántóföldje elsősorban Háromszék és Csík-Gyergyó-Kászonszék határában terült el. Kevés szántót és kaszálót említenek a háromszéki Újfalu határában. Távolabb, a mezőségi dűlésekben fekvő, gyenge termőföldű, mezőbándi udvarházhoz is tartozott némi szántó, kaszáló és szőlős. A két köböl = egy hold mértékegység alapján a birtok szántóföldjei, a gazdaságilag hasznosítható földterülete az 1698. évi összeírás alapján körülbelül 830,2 holdra tehető.

5