Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
RESTAURÁTOR- ÉS MODELLKÉSZÍTÉSI MUNKÁK A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUMBAN - Jurinka László: Római kori vaskorsó restaurálása
Restaurátor- és modellkészítési munkák a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Római kori vaskorsó restaurálása JURINKA LÁSZLÓ Vasedények az aquincumi késő római sírokban A római korból származó tárgyi leletek között ritkaságnak számítanak a vasedények. AIV. század első feléből származó, vasedényt tartalmazó sírt találtak Aquincumban, a Folyamőr utcában. 1 A sírban a halott jobb oldalán egy vaskorsót fektettek a halott lábához. Az Aquincumhoz tartozó temető 2-es sírjában is találtak vasedényeket. Egy másik aquincumi, felirat nélküli, észak-déli leletben aranyöv, aranyedény vasberakással, ezüstedények, ezüstvilla, díszített késfogantyú. A síron kívül bronzhordó egy vaskannával. A sírban egy magas rangú, gazdag, a IV. század első felében élő személy volt. Pannóniában két szarkofágot Aquincumtól északra, a limes körül, Brigetiónál találták meg. Szőnyben 2 , római kori nevén Brigetio, a leletmentő ásatások és kutatások nagymértékben tisztázták a katonaváros és a tábor környékén elhelyezkedő temető topográfiáját. A tábortól délre, egy kb. 1000 m hosszúságú szakaszon már a húszas-harmincas években folytak kutatások, és a különféle épületmaradványokon kívül feltárták a városba és a táborba vezető vízvezeték alapjait, II—IV. századi temetőket és egyedi sírokat. A vizsgálatok fényt derítettek többek között a III. század végi, IV. század eleji temetkezések rendszerére. A területen talált temetkezési helyek arra mutatnak, hogy a III. sz. végén, ÍV. sz. elején a gazdagokat nem a bárki által használható temetőkbe, hanem különböző helyekre, gyakran egymástól több száz méter távolságban temették el. A temető a III. sz. három utolsó, a IV. sz. két első évtizede közötti időre datálható. A kis temetőben, falmaradványok körül, három szarkofágot és három sírkövekből és sírfelirat-táblákból épített sírt találtak. A sírokat az olajfinomító üzem bővítési munkái során Petrovics János, a Magyar Nemzeti Múzeum szakfelügyelője tárta fel. A szarkofág fedele a jelenlegi talajszint alatt 45 cm mélyben feküdt. A szarkofág rövidebb oldalait ólom tájolókapcsok számára kialakított hornyok kötötték össze, de az üregekben nem találtak semmilyen kapcsolóelemet. Másrészről, a szekrény és a fedél csatlakozó részeit habarccsal gondosan lezárták. A habarcs eltávolítása és a fedél leemelése után kiderült, hogy a habarcs minden nyílást lezárt, így a szarkofág belsejébe nem jutott föld. A csontváz jó állapotban maradt koponyája magas kőpárnán feküdt. Ebben a szarkofágban találták ezt a vaskorsót.
