Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
CSÓK MÁRTA: Szolgáltatás vagy hivatás? (Múzeumpedagógia a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban)
tesen, hanem összehasonlítjuk őket a gyerekek által ismertebb és kedvelt háziállatokkal. Ezt követően ismét megnézzük az állatokat „apróvadfajok" és „nagyvadfajok" bontásban, és amikor ezzel végeztünk, akkor újra visszatérünk a vadállat-háziállat párhuzam tudatosításához, ezúttal feladatlap segítségét is igénybe véve. A feladatlap igen egyszerű, színezéssel kell megkülönböztetniük a lapon látható vadállatokat és háziállatokat. Sok esetben a földszinti kiállításokat felkeresve, még a feladatlap kitöltése előtt ismét megszilárdítjuk a háziállatokról szerzett ismereteiket, majd visszatérve a vadászati kiállításba és kényelmesen elhelyezkedve (hiszen a kicsik üyenkor már egy órája állnak és gyalogolnak), nyugodt, derűs körülményeket biztosítva, elvégezhetik a feladatlappal kapcsolatos munkát. Az utolsó és legkellemesebb mozzanat az, amikor ezután a gyerekek az általuk kiszínezett és kiválasztott vadállatot lerajzolják. A rajzhoz egyetlen szempontot kapnak: az állat jellemző környezetét is jelenítsék meg vagy a színezéssel szimbolizálják azt. A második foglalkozáson hasonlóképpen dolgozzuk fel a „mindennapi kenyér" elkészítésének eszközeit, munkálatait és hagyományait a második foglalkozáson. A növényekkel és gyümölcsökkel is elvégezzük a háziállatokkal és vadállatokkal foglalkozó kiállításból már ismert összehasonlítást; a közvetlen környezetünkben is megtalálható, mindennapi gyümölcsök történetével, a vadon termő és a termesztett gyümölcsök sokféleségével megismertető harmadik foglalkozáson. Ezeket a foglalkozásokat (a rajzoláson kívül) játékkészítés teszi teljessé. Amikor az elvetett magtól a kenyérsütésig végignézzük a gabona feldolgozását a gyerekek kukoricacsutka babát készítenek, közben a búza és a kukorica származásáról, elterjedéséről, múltjáról is hallanak. A csutkababát ezután néhány szép népdal eléneklésével '„elaltatjuk". Elmondható, hogy e foglalkozás keretében a gyerekek játékos formában rengeteg új ismerethez juthatnak, mely ismeretekből a pedagógus bőven válogathat, amikor az iskolában tanultakhoz hívja segítségül a múzeumi foglalkozáson látottakat-hallottakat. Reméljük, hogy a múzeumunk létéért és jövőjéért felelős felettes hatóság egyetértését és támogatását bírjuk a jövőben is, és a társadalom egésze sem vonja meg az erkölcsi támogatást (később talán ez kiegészül majd anyagiakkal is) a múzeumunktól, és így a jövőben is módunk lesz gyerekközönségünkkel megszerettetni és fontosságának megfelelően feldolgozni kiállításainkat, s azok kincseit, a műtárgyakat.