Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

CSÓK MÁRTA: Szolgáltatás vagy hivatás? (Múzeumpedagógia a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban)

dinamikus kapcsolat létrejöttét itt számos olyan hétköznapi tárgy segíti, melyek a mi, mai környezetünkben is szerepelnek, használatuk is jól ismert. (Létra, kapa, lakat stb.) Ugyanez történik a növény- és magleletek vizsgálatakor is, mert a gyerekek nagyon érdekesnek tartják ezeket, hiszen általuk is ismert és fogyasztott növényekről, gyümölcsökről van szó (cseresznye, szilva, barack stb.). A pedagógusoktól tudjuk, hogy azért keresik fel szívesen a "kiállítást és kérik a foglalkozásokat, mert a gyerekek számára a középkor (és gyanítható, hogy valószínűleg egyéb korszakok is) valóban sötét, elvont és érthetetlen. Az akkor élt és tevékenykedő embert szerencsére az ilyen kiállítások segítségével közel lehet hozni a gyerekekhez; megértik és érdeklődnek iránta. Érzelmileg tökéletesen belehelyezkednek a középkori ember világába. Izgalmas gondolati felfedező út, ahogyan a látott eszközökkel népesítjük be a házat. Megértik, hogy bár mindaz a technikai kényelem és bőség, ami ma körülvesz bennünket, elképzelhetetlen volt a középkorban, a kor embere mégsem élt sivár viszonyok között, sőt esztétikai szempontból gyakran színvonalasabb volt világa. Remélhetően múzeumunkban is egyre több ilyen, dinamikusnak nevezhető kiállítás épül majd, hiszen tudjuk tapasztalatból és a szakirodalomból is, hogy az ilyen típusú kiállításokra építik a nagy és ismert múzeumok pedagógiai elképzeléseiket szerte a világon, mert ezek az elvont, összefüggéseiből kiragadott tárgybemutatók helyett élővé tett (tehető) ismeretekkel gazdagítják a látogatókat. Ezt a foglalkozást, amely alig egy éves múltra tekint vissza, kísérleti jelleggel indítottuk felső tagozatos tanulócsoportoknak. A jövőben többféle megközelítésből, részletesebben szeretnénk feldolgoztatni a történelmi tanulmányokat már folytató diákokkal oly módon, hogy valamilyen, később is használható feladatlap és tárgykészítő tevékenység is kapcsolódjon hozzá. Tapasztalatunk, hogy a múzeumlátogatás élménye így maradandóbbá válik, az ismeret pedig szilárdabb lesz. A múzeumi kiállítás legspecifikusabb eleme a műtárgy. Ezzel operálhat, azzal tehát, hogy egyszeri, megismételhetetlen, gyakran grandiózus, gyakran egyszerű, hétköznapi, de mindenképpen eredeti, vagyis az, ami. Korunkban, amikor a vizuális és auditív információhordozók bénítják és bombázzák a gyerekeket, amikor az írott betű, a könyv élménye egyre inkább kiszorul a gyerekek életéből, csakis ezzel az egyszeri, egyedi valódisággal „operálhat" a múzeum, ez marad és lesz a múzeum vonzereje, ez biztosítja pótolhatadanságát, szavatolja jövőjét, bizonyítja fontosságát. Ehhez társul az, hogy a múzeumok meglátogatása egyelőre még viszonylag könnyen elérhető mindenki számára, hiszen - szemben a keresettebb kulturális intézmények bármelyikével (mozi, színház stb.) - olcsó, így azok számára is elérhető, akik szerényebb életvitelt kénytelenek élni. Ebben a helyzetben kétszeresen fontos ráirányítanunk a gyerekek figyelmét a múzeumokra, a múzeumi leállításokra és az általuk nyerhető élményekre. 3. Kapcsolattartás az iskolákkal, a pedagógusokkal Amikor 1995 őszén kerestük az iskolákkal a kapcsolatkiépítés lehetőségeit, elsősorban természetesen a kerületünkben működő oktatási-nevelési intézményeket értesítettük, hiszen ők tudnak legkönnyebben részt venni foglalkozásainkon, rendezvényeinken. Főként az általá-