Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

CSÓK MÁRTA: Szolgáltatás vagy hivatás? (Múzeumpedagógia a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban)

együtt fejlődő gyümölcstermesztési módokkal is megismerkedünk. A gyerekek „Az én kertem" címmel rajzokat készíthetnek, ahol a hallottak és látottak alapján megjeleníthetik az áhított saját kertet. A második és harmadik foglalkozáson nagyban-egészben azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, melyeket az előző fejezetben már részleteztünk. Ezeket a foglalkozásokat szárazvirágkompozíció tervezése, illetve gyurmagyümölcsök és - növények készítése zárja. Mint ez talán az eddigiekből is kitűnik, a múzeumot nem úgy kívánjuk megkedveltetni, hogy annak jellegétől és lényegétől eltérő, divatos programokkal „becsábítjuk" a felnövekvő nemzedékeket (pl. könnyűzenei rendezvények vagy népszerű vásárok, ill. néha sztárkiállítások segítségével), hanem hog}' olyan alaptevékenységet folytatunk, amely megfelel a múzeum törekvéseinek, a gyerekek életkorának, érdeklődésének és tanulmányainak is. Célunkat így nehezebb elérni, annak eredménye azonban hosszabb távra szólhat! Az óvodások foglalkozásai játékos ízelítőt adnak egy-egy kiállításból, ahogy ez címeikből is kitetszik („Saláta Sára elment a vásárba", ,A malomba három tarka macska", „Erdő, kerek erdő"), hiszen velük még - és erre a következő tanévben máris számos példa kínálkozik iskolás korukban is találkozunk. Hamar kiderült, hogy eredeti elképzelésünket meg kell változtatnunk, és - elsősorban a iskolások esetében - a három kiállítást nem részeire bontva, hanem egy szálra fűzve, a három óvodás foglalkozás mintájára kell kialakítanunk egy sorozatot, azaz három alkalommal mindig más-más kiállításban dolgozunk. Ez részben azért alakult így, mert a fővárosi közlekedési költségek olyan magasak, hogy ha egy iskolás csoport három alkalommal eljön és kifizeti a mégoly szimbolikus, személyenként az első évben még csak 40,- Ft-os részvételi díjat (amihez hozzászámítódik a minimálisan fejenkénti 120,- Ft-os villamos- vagy buszjegy), akkor szeretne minél többet markolni a kosárból, azaz minél több kiállítást megismerni. Hasonlóvá kellett tennünk az iskolások foglalkozásait az óvódásokéihoz, mert előbbiekre csak alsó tagozatos csoportok jelentkeztek. (Ezt a tényt már nem indokolják a borsos közlekedési költségek, inkább azzal magyarázhatjuk, hogy a kisiskolások foglalkozásai nagyon nyitottak, tematikájuk lazább, közelebb áll az óvodák tananyagához, mint a tantárgyspecifikus felső tagozatosokéhoz.) Nézzük meg közelebbről is az egyik foglalkozásunkat! A gabonatermesztés-történeti kiállítást, amely a fentiekben ismertetett foglalkozássorozatok mindegyikébe beletartozik, ezt a hagyományos szemlélettel és technikával létrehozott mesterséges teret is megpróbáltuk statikusabbá tenni a gyerekek számára. A leállítás erre néhol igen jól, néhol nehezebben, de lehetőséget ad. Elsősorban is behatároltuk azt az időt, amit még a gyerekek meg tudnak érteni és követni tudnak. Ennek értelmében azt gondoltuk, hogy a kb. 100 évvel ezelőtti mezőgazdasági kultúrával, hazánk mezőgazdaságának a múlt század közepétől, végétől számított idejével ismertetjük meg a gyerekeket, amely a legfontosabb gabonanövényünk, a búza termesztésével foglalkozik. A kiállítást így nemcsak időben, hanem térben is megkurtítottuk, elhagytuk belőle a kukorica termesztésével kapcsolatos részt, és a 19. sz. előtti tárgyak bemutatásától is eltekintettünk. A nagycsoportos óvódás, illetve általános iskolás gyerekek sok mindent tudnak már a környezetükben élő háziállatokról, növényekről, ezen belül is legfontosabb gabonanövényünk-