Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)
feladatra, mivel ők ismerték legjobban a „kollektív gazdálkodást" és elsősorban az ő érdekükben állt a tsz területének és tagságának gyarapítása. Másrészt meggyőzőbbnek hatott az agitáció, ha maguk az érintettek dicsérték a „szocialista nagyüzemet ". Az egyéni gazdák gyakran hivatkoztak arra, hogy ha olyan jó a tsz, akkor miért nem lép be az erről őket meggyőzni kívánó népnevelő. 85 Az elvárások ellenére a tsz-tagokat lehetett talán legnehezebben bevonni az agitációba: a ..... csoportok tagsága teljesen elzárkózott az agitációs munkától, és csak elvétve, akkor, amikor a járási osztály dolgozója is a községben volt, végzett kis mértékben agitációs munkát " 86 - jelentette 1951-ben a zirci járás mezőgazdasági osztálya. A tsz-tagok az időrabló, népszerűtlen megbízatás elől valószínűleg azért is igyekeztek kitérni, mivel ők saját tapasztalatból tudták, hogy a közös gazdálkodásról festett pozitív kép mennyire nem felelt meg a valóságnak. Amíg a nagyüzemi gazdálkodásról csak a politikai szemináriumon halló ipari munkás teljes hittel mondhatta azt, hogy a tsz-ek jó középparaszti életszínvonalat tudnak biztosítani tagjaik számára, addig az év végi szegényes zárszámadás után ez egy tsz-tag szájából nem csengett hitelesen. A helyi népnevelő gárda alapját a parttagok alkották. Az MDP megkövetelte tagjaitól, hogy eszméivel teljes mértékben azonosuljanak és a kollektivizálás lelkes harcosai legyenek. A falusi pártszervezetek tagsága tsz-tagokból, szegényparasztokból, nincstelen mezőgazdasági munkásokból, újgazdákból, az ipari üzemek környékén fekvő településeken pedig bejáró munkásokból, bányászokból állt. A kollektivizálás első éveiben a tsz-tagok többsége is kommunista elkötelezettségű volt. 1950-ben Veszprém megyében a tsz-tagság 72,2%-a volt párttag és 24 tszcs közül 21-ben volt pártszervezet 8 ". Később azonban, a birtokkal belépő gazdák számának növekedésével, arányuk jelentősen csökkent. A párttagságnak a földhöz kevésbé kötődő részét könnyen be lehetett vonni a paraszti gazdaságok felszámolását célzó kampányba, az újgazdák és a kétlaki munkások azonban a paraszti birtokosokhoz hasonló szívóssággal ragaszkodtak földtulajdonukhoz és nem kívántak a tsz-szervezet részévé válni. Az egyéni gazdálkodást folytató párttagokra (az MDP-nek Veszprém megyében 1951 januárjában 18000 tagja volt, amelyből 1560-an voltak egyénileg dolgozó parasztok 88 ), különösen a szervezési kampányok idején, nagy nyomás nehezedett: „...a mi pártunk elvárja a falusi kommunistáktól, hogy élen járjanak azok között, akik elsőként lépnek be a tszcs-be" 89 - hangzott el a megyei pártbizottság 1951. februári ülésén. Bár kijelentették, hogy a felsőbb pártszervek a párttagok példamutatást "...nem kényszer vagy... valami erőszak útján, esetleg a párttagsági könyv veszélyeztetésével..." kiváljak kivívni, a kényszerítés meghatározó eleme volt a párttagok tsz-be szervezésének is. Az 1951. évi őszi fejlesztés előtt például minden községben párttaggyűlést tartottak, ahol a párttagokat „állásfoglalásra" szólították fel. „Minden taggyűlésen legyenek ott a belépési nyilatkozatok és a kommunisták írják alá. Utána pedig mint agitátorok szerepeljenek" 90- utasította a megyei pártbizottság helyi szervezeteit. Veszprém városában 1951 nyarán csak olyan tagokat szervezhettek be a pártba, akik vállalták, hogy belépnek a tsz-be és beszervezik néhány rokonukat is. 91
