Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
FARKAS GYÖNGYI: Propaganda és agitáció - Kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)
A községi tanácsok részéről a szervezésben többnyire csak a korszakban jelentősen megemelt létszámú apparátus tagjai vettek részt. A tanácstagok többsége maga is gazdálkodó volt, vagyis a ko 11 e kti vi z ál ás i kampányok célpontja, így nem lehetett aktív résztvevőként számolni velük. Bár a kollektivizálás a begyűjtés és a mezőgazdasági munkák megszervezése mellett a tanácsülések állandó napirendi pontjaként szerepelt 9i , a tanácstag gazdák személyes „meggyőzése" nem sok eredménnyel járt. A bevallottan is agitációs célzattal összehívott gyűlésekre a gazdák nagy része általában nem ment el. 93 Városlőd község 1952 első félévi munkájukról beszámoló községi vezetők arról panaszkodtak, hogy "...igen nehéz volt biztosítani a tagság határozatképes megjelenését a tanácsüléseken... Volt több olyan tanácstag, aki kereken kijelentette, hogy... ha a tanácsülésen mindig a tszcs-szervezés kérdéséről beszélnek, nem megy el." 9i A tsz-szervezésbe a pártszervezetek irányítása mellett a tömegszervezetekei is bevonták. A hatalomgyakorlás egyeduralmi formájának kiépítésével párhuzamosan 1948-49-re megszűntek azok a társadalomi, gazdasági és kulturális szervezetek, amelyek különböző rétegérdekek kifejezői voltak. Helyettük a központi hatalom differenciálatlan, felülről irányított tömegszervezeteket hozott létre azzal a céllal, hogy a társadalomnak a pártszervezetek ellenőrzésén kívül eső tagjait is összefogja és a pártfeladatok teljesítésére mozgósítsa. A szúk gazdagparaszti rétegen kívül szinte az egész mezőgazdasággal foglalkozó falusi társadalmat a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége, a DÉFOSZ volt hivatva tömöríteni. Külön szervezetet csupán a nők és a fiatalok számára hoztak létre: a Magvar Nők Demokratikus Szervezetét, az MNDSZ-t és a Magyar Ifjúság Népi Szövetségét, a MINSZ-t, majd a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, a DISZ-t. E szervezetek a kommunista pártéhoz hasonlóan szigorú hierarchikus rendben épültek fel, országos és megyei vezetőik a rendszer számára megbízható emberek voltak, egyben párttagok. A helyi szervezetek vezetésével már több probléma volt. A DÉFOSZ élére gyakran kerültek a helyi gazdatársadalomhoz kötődő emberek, akik a kollektivizálás megindulásakor nem a hatalom várakozásainak megfelelően viselkedtek. A MDP KV 7 Mezőgazdasági és Szövetkezeti Bizottságának 1951. február 18-i jelentése szerint a tömegszervezeteknél gyakori, hogy „...ellenségesen viszonyulnak...[a szervezéshez] és fennáll annak a veszélye, hogy az egyénileg dolgozó parasztoknak a termelőszövetkezeti csoportokkal szembenálló szervezeteivé válnak. Ez a veszély a legnagyobb a Défosz-nál. " 9S „Kertán... a DÉFOSZ vezetője... nem hajlandó belépni a tszcs-be - hangzott el a megyei pártbizottság 1951. február 6-i ülésén - és nem kétséges, hogy ezzel a magatartásával jó néhány dolgozó parasztot tart vissza..." % A nőktől a férfiakkal azonos részvételt vártak el a tsz-szervezésben. 97 Az MNDSZ-üek az 195l-es őszi kampányidőszakra kidolgozott munkaterve 98 szerint tsz-agitációra elsősorban azokat a „nőnevelőket" (a népnevelők analógiájára) szándékoztak bevonni, akik tsz-tagok voltak. A helyi pártszervezettel egyeztetve kellett eldönteni, hogy külön küldjék ki őket háziagitációra vagy a pártaktivisták mellé legyenek beosztva. Ahogy a „nőnevelő" elnevezés is mutatja, főleg a parasztasszonyok meggyőzését várták tőlük. 99 Az első MNDSZ-szervezetek Veszprém megyében kezdetben a bányásztelepüléseken alakultak, 1951-ben azonban már 235 helyi szervezetnek több mint 20 ezer tagja volt. 100 Veszprém megyében 1950-ben 13 ezer fő, 1951-ben pedig 16 ezer fő, a fiatalok 30%-a volt tagja az9/5Z-nek 101 . A szervezet I. kongresszusának (1950) határozata szerint a dolgo-
