Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Kísérletek a szikes talajok megjavítására és a rajtuk való gazdálkodásra Magyarországon 1933-ig

határában, a Fehértó szélén és a Kígyóst-uradalom területén, Kétegyháza határában, majd egy újabbat Békéscsaba mellett. A meszezési kísérleteket 1890-ben kezdték el. Ilyen eljárással az intézettől függetlenül mások is foglalkoztak, és értek el több-kevesebb eredményt. Többek között NAGY János kisújszállási körorvos, aki az 1885-90-es években égetett mészporral javította szikes területeit. Kat. holdanként kihordott 30 mázsányi (51,9 q/ha) mészport sekélyen beszántatta. Azt tapasztalta, hogy a répa és a lucerna kitűnően fejlődött. Gróf BOLZA Géza szarvasi földbirtokán az 1900-as évek elején az égetett mészmaradék javító hatását vizsgálta. A cukorgyárakat is ideszámíthatjuk, ahol bevett gyakorlat volt a termelt mésziszapot talajjavításra felhasználni. A gipszezési kísérleteket a fehértói telepen 1893-ban kezdték el. Kat. holdanként 16 mázsa (27,68 q/ha) gipszet szórtak ki, majd a területen parcellákra osztva, különböző veteményeket termeltek többek között répát, cirkot, napraforgót, kölest, muhart, kendert, lucernát, baltacimot stb. Legjobb eredményeket a muharral, a kölessel és a kapások közül a napraforgóval és a répával értek el.

41 Ebben az évben kezdték el a gipszezési kísérleteket gróf WENCKHEIM Frigyes kígyósi uradalmában is. A talaj kémiai összetételének meghatározása után egy kat. holdon kezdték el a vizsgálatokat. A területet 16 egyenlő részre osztották, és minden második parcellára az őszi szántás megkezdése előtt 50 kg (13,83 q/ha) gipszport szórtak ki. A következő év tavaszán, a vetőszántás előtt megismételték a gipszezést ugyanakkora adaggal, majd az így előkészített talajba különböző növényeket (kukorica, lucerna, mohar, köles, hajdina, zab, árpa, búza) vetettek. Ez az év azonban a kedvezőtlen téli időjárás miatt nem hozott értékelhető eredményt. 1894 őszén folytatták a kísérletet, csak most 100 kg (27,68 q/ha) gipsz kiszórásával és a parcellák negyedén őszi búzát vetettek. A tavaszi vetésű növények is nagyobb adag gipszet kaptak. Ebben a gazdasági évben már meggyőzően mutatkozott meg a gipszezett parcellák előnyös változása a kontroll parcellákhoz képest.

42 Hasonlóan a meszezéshez, egyéni kezdeményezésű gipszezési kísérletek is folytak az országban, illetve számtalan vélemény és javaslat fogalmazódott meg a kérdéssel kapcsolatban. A hazai kutatók és a kísérletező gazdák mind a kiszórt gipsz mennyiségében, mind a gipsz bedolgozásában eltérő módszereket követtek. Gróf BOLZA József tiszakürti (Békés m.) birtokán, a már felszántott és fogasolt szikes foltra, kis holdanként 15 mázsa (41,55 q/ha) gipszet szóratott ki. A kiszórást követően újra szántottak és fogasoltak. A gipszezett terület termése a szomszédos jó minőségű táblákéhoz volt hasonló, míg az ellenpróbás táblarészeken szemképződés is alig volt.

43 Gróf ESZTERHÁZY Mihály alsójattói (Nyitra m.) uradalmában ősszel, kétszeri szántás után, a szikes táblákon kijelölt és kettéosztott magyar holdnyi területeken fél holdanként 10 mázsa (46,2 q/ha) gipszet és 50 kg (2,31 q/ha) szuperfoszfátot szórtak ki. Az őszi búza és rozs vetése előtt gőzekével mélyen beszántották a kiszórt gipszet. Már a kelésnél megmutatkozott a gipszezett parcella előnye a kontroll területtel szemben.

44 Az amerikai gyakorlattól eltérően, az ott alkalmazott mennyiség helyett (kat. holdanként 10+5 mázsa, 17,3+8,65 q/ha), nálunk általában nagyobb adag gipsz kijuttatásával igyekeztek eredményt elérni. A kísérletek azt is bizonyították, hogy a lényegesen kevesebb gipsz, magyar holdanként 350 kg (8,09 q/ha), viszont semmilyen formában nem javított a szikes földön.

45 Felmerült a gipsz és a mész együt-