Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
SZABÓ LÁSZLÓ PÉTER: Kísérletek a szikes talajok megjavítására és a rajtuk való gazdálkodásra Magyarországon 1933-ig
tes alkalmazásának lehetősége is. ORDÓDY Lajos 10 mázsa gipsz (17,3 q/ha) és 10 mázsa (17,3 q/ha) égetett mész egyidejű kiszórását javasolta. 46 A kiszórt gipsz beszántásának hazai gyakorlatával sem értett mindenki egyet. KERPELY Kálmán kifejezetten hibának tartotta a gipsz beszántását és csak a fogasolást tartotta jónak. A kiszórásra szánt gipszmennyiség kétharmadát közvetlenül a búza vetése előtt, a fennmaradó egyharmadot pedig a tavaszi fogasolás előtt szóratta ki. Tavasziak alá fele-fele részben megosztotta az ősszel és tavasszal kat. holdanként kiszórt 8-12 mázsa (13,84-20,76 q/ha) gipszet. 47 A különböző mértékben szikes talajok értelemszerűen a szikesedés fokának megfelelően, eltérő gipszmennyiséget igényeltek. Az ezt megállapítani hivatott talajvizsgálatok módszertana és pontossága (már ahol végeztek ilyet) viszont sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezért az így kapott eredmények, vagy azok teljes hiánya nagyon megnehezítette, vagy lehetetlenné tette a szükséges gipsz mennyiségének megállapítását. Nyitott kérdés maradt továbbá az is, hog\' az egyszeri gipszezés javító hatása hány évig érvényesül. 48 Többek között az előbbiek miatt sem lehetett még egyértelmű eredményeket megállapítani a gipszezés hazai eredményességét illetően. IV. 1894-ben a biztató eredmények ellenére a Földművelésügyi Minisztérium kivette a kísérletezést az agrogeológiai intézet kezéből és a kísérletek folytatásával magyaróvári Országos Növénytermelési Kísérleti Állomást bízta meg. TREITZ Péter rezignáltán így írt erről: „A kísérletek sikere felkeltette a hivatalos körök figyelmét, így az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás az igazgatója, Cserháti Sándor, gazd. akadémiai tanár is tudomást vett róla. Az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás vezetősége nem tartotta célszerűnek, hogy ilyen országos fontosságú kérdés az állomás munkakörén kívül oldassék meg. Ennek tulajdonítható az a tény, hogy a sikeres tanulmányok harmadik évében a Földmívelési Minisztérium az agrogeológiai osztálynak a szikes talajok javításában kifejtett gyakorlati működését beszüntette s a kísérletek további folytatásával az Országos Növénytermelési Kísérleti Állomást bízta meg. Az agrogeológiai osztály tagjainak ezentúl nem állott módjában ezzel a talajtani kérdéssel foglalkozni, mert ilyen célra költséget nem kaptak." 49 CSERHÁTI Sándor, RÁZSÓ Imre és az állomás munkatársai az akadémiai kísérleti téren kezdtek el foglalkozni a szikes talajokkal. A Wagner-féle tenyészedényekkel végzett kísérleteikben különböző mennyiségű sziksót (0,1, 0,2, 0,3 és 0,4%) tartalmazó vízzel öntözték és vizsgálták a különböző növények (árpa, lucerna, fűmagkeverék, kukorica) csírázását és fejlődését. A kísérletek eredményeiből arra a megállapításra jutottak, hogy a sziksó elsősorban a talaj fizikai tulajdonságaira gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt hátrányos. 50 Az agrogeológiai osztály által megkezdett gipszezési kísérleteket 1894-től vette át a kísérleti állomás. Kezdetben még egyetértettek TREITZ és INKEY álláspontjával, hogy a szikes talajok hátrányos tulajdonságait gipszezéssel meg lehet szüntetni. A későbbi eredmények hatására azonban gyökeresen megváltoztatták véleményüket: „A múlt évi tapasztalatok alapján határozottan elmondhatjuk azt, hogy ez idő szerint a szikes talajok gipszezésének semmi gyakorló