Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS: Középkori régészetünk újabb eredményei és a környezeti régészet

tatás szervezett formában először az ELTE Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékén jelent meg - kézzelfogható eredménye egy 1993-ban kiadott tanulmánykötet.* A környezeti régészet - bár nemzetközi viszonylatban csaknem két évtizeddel hamarabb határozta meg önmagát, mint a történeti ökológia

2 - hazánkban nehezen kap legalitást, s elsősorban akkor is az őskor kutatásban.

3 Középkori viszonylatban részeredményeket említhetünk: mindenekelőtt az archeobotanika és az archeozoológia területén, a régészeti programok közül pedig egyes településtörténeti és mikrorégió kutatásokban szerepeltek vagy szerepelnek több-kevesebb súllyal a környezeti régészeti vizsgálatok is (pl. Buda-Várhegy, Kis-Balaton, Ménfőcsanak, Nagykunság, Szentkirály). A MTA VEAB 1991-ben akadémiai bizottsági feladatként felvállalta a környezeti régészetet is. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Környezeti Régészeti Munkacsoport működik, melynek tagjai 1993 óta intézményes formában vesznek részt a visegrádi királyi palota régészeti feltárásában. Az alábbiakban olyan középkori környezettörténeti kérdésekről lesz szó, amelyek megválaszolásában a környezeti régészetre is fontos szerep hárul. 1. Éghajlati változások a középkorban a Kárpát-medencében és ezen változások régészeti nyomai a középkori településeken Az utolsó 2000 évben a Kárpát-medence természeti környezetében jelentős geológiai, geomorfológiai változások már nem történtek. Tudunk viszont éghajlati változásokról és igen jelentős vízrajzi változásokról. A Kr.e. 600 körül kezdődő és máig tartó szubatlanti klímaperióduson belül száraz és nedves időszakok, felmelegedések és lehűlések különíthetők el. Az európai kis éghajlati optimum utolsó szakaszában, a 12-13. században Magyarországon sűrű településhálózat alakult ki, kisméretű agrárfalvakkal. Az éghajlat romlásáról Észak-Európában már a 13- század elejétől vannak adatok. A 13. század folyamán Közép-Európában is szárazabb és hűvösebb lett a klíma.

4 A hosszan tartó lehűlés - összegeződve más, gazdasági és demográfiai tényezőkkel - Nyugat-Európában agrárkrízist okozott, s ez nagy pusztásodási hullámot váltott ki. A klímaromlls közvetlen hatásának tudható be, hogy megszűntek a magashegyi és az északi marginális települések. Vajon a magyarországi településtörténetben is van nyoma ezeknek az ökológiai változásoknak? Magyarországon a 13. század közepén kezdődött a falupusztásodás első nagy korszaka és a 14. század közepéig tartott. A periódus elején, a tatárjáráskor nagyon sok falu néptelenedett el, főként azokon a vidékeken, ahol a mongolok pusztítottak. A Közép-Tisza-vidéken Györffy György 50-80%-os pusztulást feltételez.

5 Az európai éghajlatromlás hatása Magyarországon a tatárjárás előtt még nem észlelhető, és kétségtelen, hogy a pusztásodási időszak kezdetén a települések tömeges pusztulását elsősorban a mongol hadjáratok okozták. Más okokról lehet szó azonban a 13. század második felében és a 14. század elején megszűnő falvak esetében. A történeti okok között feltehetően számolnunk kell a háborús eseményekkel, a rablásokkal és pusztításokkal, így IV. László korának rossz közbiztonságával, valamint a 14. század elején a tró-