Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

ENZSÖL IMRE: A Mosonmegyei Gazdasági Egylet a dualizmus idején

döntés valószínűbb oka, hogy az egyesület belső életében ellentétek voltak 1895-ben. Lemondott az egyesület akkori titkára, Kari Rezső akadémiai tanár, aki 1890 óta töltötte be ezt a tisztséget. Az állás betöltése fellángoltak a viták: "pártok" alakultak. Ezeket az sem szüntette meg, hogy a következő tisztújításig a titkár végül is hajlandó volt helyén maradni.

42 (Az egylet a megye statisztikáit küldte csak el.) Magyaróvár ettől függetlenül nem maradt ki a millenniumi kiállításból. Az ország itt működő egyetlen Gazdasági Akadémiája rendezte annak mezőgazdasági részét. Vezetője, sipeki Bálás Árpád megbízott kormánybiztosi minőségben irányította kollégái munkáját. Az összegyűlt tárgyi és szellemi anyag imponáló volt. A magyar országos mezőgazdasági muzeológia megalapozását az ő nevéhez kötötték és kötik a mai napig. A millennium alkalmából az OMGE kiadta az ország gazdasági egyleteinek monográfiáját. Ehhez az egylet elnöksége a szerkesztőség rendelkezésére bocsátotta a Mosonmegyei Gazdasági Egylet rövid történetét, fejlődését. Az ismertetőt éppen az a Kari Rezsó' írta, aki meg akart válni titkári tisztségétől. Ebből is kitűnik, hogy nem ügybuzgalma csappant meg, hanem az ellenségeskedések miatt szánta el magát erre a lépésre. Az egylet többek között gyűjteményes kiállításon mutatta be a vármegye kisgazdáinak termelését az 1902. szeptemberi pozsonyi II. országos mezőgazdasági kiállításon. A gyűjteményben szerepeltek a háziipari tanfolyamok eredményei is: kosarak és gyékényfonlsú tárgyak. Az egylet kiállítási elismerő oklevelet nyert. Az egylet a megyei anyag rendezésén kívül két kiállítási tiszteletdíjat is felajánlott - egyenként 50 korona értékben - a megyebeli kisgazdák díjazására.

43 Az egyesület történetében a megye gazdái talán legnagyobb számban az 1914 márciusi országos kukorica-kiállításon vettek részt. Annak ellenére, hogy a megye nem számít kifejezetten kukoricatermelő vidéknek 47 községe képviseltette magát a gyűjteményben. Közülük Mosonszolnok és Magyaróvár adta a legtöbb kiállítót, 25 ill. 11 gazdával. A megyei kiállítási agyagot Rázsó Imre gazdasági akadémiai tanár, korának talán legnagyobb magyar vetőmagszakértője, az egylet igazgató-választmányának tagja rendezte.

44 2. Növénytermesztés a) Szántóföldi művelés Az egylet egész működése során arra törekedett, hogy mindazokat a tapasztalatokat, amelyek a növénytermesztést hasznothajtóbbá teszik a gazdákkal megismertesse. A magyar mezőgazdaság fejlődésének kulcskérdése a múlt század utolsó harmadában a növénytermesztés és az állattenyésztés helyes arányának megteremtése volt. Növelni kellett a takarmányfélék arányát a gabonafélék rovására

45 A szerkezetátalakítást igyekezett elősegíteni tevékenységével a Mosonmegyei Gazdasági Egyesület is. Működésének 1862-74-ig tartó időszakáról ilyen tekintetben nincsenek adatok, de az 1880-ban történt újjáalakulás után rögtön az első évben megkezdték vetőmagok kiosztását.

46 1880-ban zabot és burgonyát osztottak ki kísérlet céljára, pedig ekkor még nem érezhető a megyében a mezőgazdasági válság. A közeli Bécs még hosszú ideig biztos piacot nyújt a megye búza-, rozs-, árpa-, zab- és kukoricafeleslegének. A vetőmagkiosztást az egyesület évről évre foly-