Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

ENZSÖL IMRE: A Mosonmegyei Gazdasági Egylet a dualizmus idején

Pomogy már 1894-ben a következő indoklással fellebbez a gazdasági egyesület vármegyei segélyezése ellen: „A gazdasági egyesület jótékony voltát mi megyehatárszéli lakosok még sohasem észleltük."

24 A beadványt 20 pomogyi gazda írta alá. Hogy nem az elfogultság beszél belőlük, arra bizonyíték az egyesület szinte egész tevékenysége. 1910-es az első adat, ami mutatja, hogy az ismeretterjesztő előadásokat a magyar ajkú községekben magyarul, a németajkúakban németül tartották. Erre korábban nem törekedtek annak ellenére, hogy a vizsgált időszakban megye lakosságának döntő többségében németajkú. (1880-ban a népszámlálási adatok szerint az összlakosság 67%-a, 1910-ben 55 %-a volt németajkú).

25 Érte azonban olyan vád is az egyesületet - mégpedig 1897-ben a vármegyei törvényhatósági bizottság részéről -, hogy a Szigetköz viszonyaival sem foglalkozik. Pedig - így a közgyűlési jegyzőkönyv kivonata - „a Szigetköz állandó gazdasági calamitásai mielőbbi gyors és rendszeres orvoslást igényelnek."

26 Ez a megjegyzés igaz, hiszen a Duna melléke mindig a megye legszegényebb vidékei közé tartozott - a lakosság többsége halászatból élt, aki pedig gazdálkodni próbált annak kis földje védelmében mindig meg kellett küzdenie a Dunával, a menetrendszerű áradásokkal. 1885-ben megindult a végleges szabályozás. A szigetközi szakaszon 11 évig tartott a munka - 1896-ban fejeződött be. A gazdálkodás feltételei azonban ettől egy csapásra még nem javultak meg. A gazdák joggal panaszkodtak, a szabályozás előtt az áradások után jobban termett a föld. Sok olyan határrész is volt, amelyek a szabályozás előtt vizenyősek voltak ugyan, de legalább jó legelő nőtt rajtuk, utána viszont szinte használhatatlanokká váltak a ,,fakadóvizek" (talajvíz) miatt.

27 A Felső-Szigetköz gazdaságának ügyében az egylet már 1896. július 27-én 163. sz. alatt átiratot intézett az alispáni hivatalhoz, amelyben kifejtette, hogy a mezőgazdaságra utalt Szigetköz gazdasági helyzetének javítására a legalkalmasabb mód a szarvasmarha-tenyésztés emelése. Ennek érdekében az egylet ingyenhasználatú bikákkal látta el a szigetközi községeket. Tervbe vették gyümölcsfák, műtrágya és takarmánymagvak közvetítését is e községek gazdái számára.

28 A gazdasági egyesület tervszerű munkájának és természetesen a szigetközi gazdák erőfeszítésének köszönhetően az 1910-es évek elejére megjavultak a Szigetköz gazdasági viszonyai. Ennek biztos jele, hogy míg a századforduló táján majdnem ingyen lehetett földhöz jutni a térségben, addig a tízes évekre az egész vármegyében itt voltak a legmagasabbak a földárak. Mezőgazdasági tevékenység 1. Mezőgazdasági- és gépkiállítások szervezése, ill. azokon való részvétel Nem ez volt az egyesület legjelentősebb tevékenységi formája, mégis elsőség illeti meg. Egyrészt azért, mert az egylet kezdeti, szerény anyagi lehetőségeinek is megfelelt ez a profil, vagyis kiállítások szervezése és ezáltal a mezőgazdasági technika ismertetése, népszerűsítése a gazdák körében. Másrészt pedig azért, mert az egylet alakulásának időszakában a mezőgaz-