Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

ENZSÖL IMRE: A Mosonmegyei Gazdasági Egylet a dualizmus idején

A szakosztályok kialakításától valószínűleg az egyesület munkájának intenzívebbé, eredményesebbé válását remélték. A változások közé tartozik az is, hogy a túlméretezett igazgató-választmány létszámát lecsökkentették 30 főre. A földművelődésügyi miniszter javaslatára tekinti az egyesület feladatának vidéki gazdasági körök létesítését (a gazdaköröket az alapszabály fiókegyletként említi). "Az egyesület egyik feladatának tekinti a megye minél több községében fiókegyletet létesíteni, s e célból morális, esetleg anyagi támogatását ajánlja fel."

9 1912-ig a megyében 11 gazdakör alakult. Az egylet 1888. évről szóló jelentése szerint még egyszer változtattak számottevően az alapszabályokon. Ennek oka az, hogy a csekély törzsvagyon (1888-ban: 8763 Ft) és az aránylag kis összegű tagdíjakból befolyó jövedelmek (1888-ban ez mindössze 75 forintot jelentett) az egylet működési körét erősen szűkítették.

10 Az 1888-ban módosított alapszabályok eltörölték a meglevő szakosztályokat, tovább szűkítették az igazgató-választmány létszámát (20 főre).

11 Az alapító tagok 1914-ig összesen 4600 forintot fizettek be. ".Alapító tagul tekintetik (lehet személy, község vagy testület), ki az egylet pénztárába tőkeképp 100 forintot készpénzben vagy legalábbis 5 forintot tisztán kamatozó állampapírban letesz."

12 Az egyesület rendszeres bevételi forrásai a következők: 1. A tagdíjak A rendes tagként belépők azt vállalják, hogy 6 évig évente 5 forint tagsági díjat fizetnek, az ő befizetéseikre az egyesület tehát viszonylag hosszabb időn keresztül számíthatott (számuk többnyire 100 alatt maradt). Az évdíjas tagok 1888-ig nem kötelezték el magukat több évre, ül. tetszés szerinti időre, évi egy forint díj befizetését vállalták; az 1888-ban módosított alapszabályok értelmében azonban nekik is meghatározott időre, 5 évre kellett vállalniuk az évi 1 forint fizetését. 2. Értékpapírok kamatai A tőke nagyobb hányadát az egyesület értékpapírokba fektette: földtehermentesítési kötvényeket ill. tiszaszegedi kölcsönsorsjegyet vásároltak. A törzsvagyon másik számottevő részét a Mosonmegyei Takarékpénztárnál helyezték el takarékpénztári betétekben. 3. A földművelési kormányzat, ill. Mosón megye köztörvényhatósága viszonylag rendszeresen segélyezte az egyletet. Ennek döntő része céltámogatás volt. 4. Az egyletnek a "Magyar-franczia biztosító társulat"-tal kötött biztosítások után az egylet tagjai 20% kedvezményi kaptak, ugyanakkor a tagjai által befizetett díjtételek 10%-a az egyletet illette. 5. Az egyesület gazdasági tevékenysége során befolyt összegek. Legelőbérek, széna-, ill. fűmageladás, állateladás, hágatási díjak az egyesület által tartott bérmén után stb. Az egyesület vagyonának alakulásáról az első pontos adatot 1888-ról sikerült találni (8763 Ft). Az 1862-73 közötti helyzetről az 1831/1873. sz. alispáni iratból lehetne bővebbet megtudni, ugyanis az egyesület 1873-ban felfüggesztette működését és a fenti számú végzés értelmében összes vagyonát Mosón megye pénztári hivatalának kezelése alá bocsátották, Sajnos azonban erre az iratra csak utalás van, magát az okmányt nem sikerült megtalálni.