Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II
A Fonó-szövő és ruházati ipar kategóriában egy kassai és egy budapesti selyemfestó' (Haltenberg testvérek - Kassa; Berkecz István - Bp.), valamint Gaál Ferenc szegedi kereskedő' szövetei voltak láthatók. iMár több kiállításon nyert Basztória Józsefné kecskeméti tenyésztő'. Ide „gombolyított selymet, színes és természetes, orsón álló és tépett selymet, selyemharisnyát és petéket" hozott. Belánszky Dezső szekszárdi és Soóvári Soós Sándor, kassai selyemtenyésztési felügyelők motollált selymet, Hanák Sándor, nagyváradi tanuló pedig 8-féle selyemgubót és gombolyított selymet mutatott be. A szegedi iskolaszék gyűjteményes kiállítása arról tanúskodott, hogy az 1868. évi XXXVIII. tc.-kel felállított népiskolák - legalábbis a szegedi tankerületiek - közül egyesek sikerrel oktatták gyakorló kertjükben az eperfakezelés és selyemtenyésztés tudnivalóit. Iskolaszerek, szemléltető eszközök, tankönyvek mellett eperfamagot is kiállítottak. 103 A selyem itt is kitüntetésben részesült, csakúgy mint az 1878-as párizsi világkiállításon. Út az intézményesedésig 1876-ban az OMGE tisztújítása során az egyesület elnöke gr. Szapáry Gyula lett, a november folyamán újjáalakult XI. Selyemtenyésztési Szakosztály elnöki tisztét pedig Havas József töltötte be. Alelnöke Gönczy Pál, jegyzője Girókuti P. Ferenc lett. Szapáryt 1878-ban pénzügyminiszterré, Kemény Gábort (az Erdélyi Gazdasági Egyesület oszlopos tagját) földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterré nevezték ki. így az OMGE céljai a legfelsőbb irányító szakmai körökben hathatós támogatókra találtak. 104 Mindennek ellenére a selyemtenyésztés érdekében kifejtett törekvések - úgy tűnt - teljes kudarcot vallottak. A sok viszontagságot megélt tenyésztők vállalkozói kedve a nullára apadt, s ámbár évek során - utólagos átszámítással - 200 ezer koronánál többet fordítottak fejlesztésére, mégis 1879-ben az egész országban alig 150 tenyésztő összesen 2507 kg gubót termelt. 105 Ebben a helyzetben vette pártfogásába a „selyem" ügyét Bezerédj Pál (7. kép), aki nagybátyja, Bezerédj István hidjai birtokát megörökölve, 1879-ben tért vissza hosszú nyugat-európai tartózkodásából. Családi hagyományok már korábban arra késztették, hogy a selyemtenyésztést behatóan tanulmányozza, és az a mód, ahogyan a hidjai selyemtelep és fonoda az 1879-es Székesfehérvári Országos Kiállításon megjelent, nyilvánvalóan mutatja, hogy a kiállítás ezen részletének berendezési terve már az ő keze nyomát viselte. A bemutató egyik fő érdekessége volt, hogy a hidjai tevékenységet ismertető füzetet, valamint a helyszínen egy parasztlegény által szőtt selyemkendőket a (befolyásosabb) látogatók körében szétosztották. Egy Üyen füzet Kemény Gábor kezébe is eljutott. 106 Noha épp ebben az évben javasolta Wahrmann Mór és Csengery Antal a képviselőház pénzügyi bizottságának ülésén a selyemtenyésztés állami támogatásának megvonását 107 , a kiállításon felkeltett általános érdeklődés, majd Bezerédj 1880 februárjában benyújtott fejlesztési koncepciója meggyőzte a minisztert a tenyésztés távlati lehetőségeiről. Bezerédj Pál, mint a „selyemtenyésztés emelésével megbízott miniszteri meghatalmazott", 1880. március 2-án vette át a szekszárdi Országos Selyemtenyésztési Felügyelőség irányítását. 108 Az ő fáradhatatlan aktivitása, szervező- és kapcsolatteremtő készsége is kellett ahhoz a hallatlanul nagy fejlődéshez, melyet a selyemtenyésztés a század végéig befutott.
