Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II
bol, Budackóból (Szluini határezred) háziipari előllítású selyemszövet valamint selyemgubók is szerepeltek a kiállításban. A M. kir. Oktatásügyi Minisztériumnak ez a 4000 darabból álló gyűjteménye - a katalógus megjegyzése szerint - a háziiparon kívül ún. „népismei tárgyakat" is tartalmazott. A magyar ünnepi viselet készítésénél szívesen alkalmazott selyemfonalak elterjedtségét tanúsították azok a ruhaneműk (fokotok, nyakkendők, ingek, díszbunda, nyakfodor), s egyéb használati tárgyak (abrosz, törülköző, párnahéj, 'kostök' 94 ), melyek Németpróna (Nyitra m.), Baranya (Ung m), Torda, Torockó (Torda-Aranyos m.), Debrecen (Hajdú m.), Jászberény (Jász-Nagykun-Szolnok m.), Nagyszeben (Szeben m.) vidékének népi ízlését tükrözték. 95 A kiállítás katalógusának első része (a „Honismertető") az egyes agrárgazdasági ágak korabeli helyzetéről is áttekintést nyújt. A selyemtenyésztés „gyúpontjainak" Sopron, Vas, Tolna és Bács megyéket adja meg, továbbá a volt határőrvidéket és a bánsági megyéket. Ezeken kívül jelentősebb tenyésztést csupán Közép-Szolnok megyében és Kolozs megyében regisztrál. A magyarországi gubótermelés 1872-ben 4481 volt, mely legnagyobb részét, 168 tonnát a volt határőrvidéki teriiletek adták. Kiemelkedő volt még Tolna (33,6 t), Sopron és Vas megye (együttesen 44,8 t) eredménye. 96 Ez időben már sikerült, ha nem is leküzdeni, de felismerni a Nosemozis-fertőzést, mégpedig több tudósnak köszönhetően. Lebert zürichi, Cornalia és Cantoni olasz tudósok kutatásai alapján fény derült a betegség okozójának jellegére. Korábban „feltalálójuk tiszteletére Cornalia-féle szemcséknek" nevezték el e kórokozó ostorosokat. 9- A francia akadémia 100.000 franc értékű díját Louis Pasteur nyerte el, aki munkatársával, Ducleaux-val kidolgozta a betegség leküzdését lehetővé tevő mikroszkópos vizsgálati módszert. Ennek gyakorlati alkalmazását a Görzi cs. kir. Mezőgazdasági és Kísérleti Kémiai Állomás (több helyütt Selyemkutató Intézetnek is nevezik) Magyaróvárról odakerült tanára, Haberlandt és Bolle János kísérletezte ki: ez a rekeszpetéztetés. 98 A magyar kormány 1868-ban ismét nagyobb mennyiségű petét hozatott Japánból. Ennek gubói azonban a tenyésztésben korábban elterjedt, ún. magyar sárga fajtáénál 99 kisebbek voltak, s az eladók körében ez visszatetszést szült, és a fertőzéssel szemben ezek sem bizonyultak ellenállóbbaknak Az 1871. évi II. nemzetközi selyemtenyésztési értekezlet (Udine) megállapította, hogy a Nosematozis leküzdésében nem új fajták behozatala vezet eredményre, hanem a korábban vázolt rekeszpetéztetés és „górcsövezés" (mikroszkópos vizsgálat) általánossá tétele. A kormány ezért 1872-ben az országgyűlés által a selyemtenyésztés emelésére megszavazott összeget egy központi felügyelőség szervezésére fordította. A szekszárdi székhelyű, egyelőre körzeti feladatokat ellátó intézet a fenti vizsgálatokon és a pete-előállításon kívül a gubóbeváltást is végezte (6. kép). Ugyanitt 30 orsóra berendezett fonodát is állítottak fel, ennek „olasz bérlője azonban rövidesen megszökött" . 10 ° Indulása évében az intézet 5,25 kg petét ingyen osztott ki, 26,25 kg-ot készpénzért adott el, 1873-ban pedig 52,5 kg petét térítésmentesen juttatott el a tenyésztőkhöz. 101 1876. augusztus 20-án nyitotta kapuit a Szegedi Országos, Általános Kiállítás, amely Gelléri Mór titkár szavai szerint: „az első volt a modern országos kiállítások között hazánkban". A szegedi főreáltanodában és egyéb ideiglenes épületekben, összesen 20 ezer m 2 alapterületen foglalt helyet. 102 A Gazdasági termények, félkészítmények csoportjában állították ki a Fialla Antal, szegedi erdész, selyemgubóit, melyek lehetséges, hogy inkább vadon élő selyemlepkéktől származtak.
