Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)
TAKÁTS RÓZSA: Adatok a magyar selyemhernyó-tenyésztés történetéhez. II
Megszaporodtak a selyemtenyésztést népszerűsítő kiadványok. 1867-ben jelent meg németül és horvátul Wukasinovics Antalnak? 2 , Verőce megye selyemtenyésztési felügyelőjének az eperfa- és selyemtenyésztést oktató könyve, majd miután „a közönség részéről annyira méltányoltatott, hogy rövid idő alatt utolsó példányig elkelt", 1868-ban átdolgozva, magyar nyelven is közzétette. A megrendelők névsora arról tanúskodik, hogy a kiadványra főként a hagyományosan jó selyemtermelő megyék, szolgabírói hivatalok, szabad királyi városok, iskolák, egyes határőrvidéki katonai alakulatok tartottak igényt (5. kép). 1870-ben, majd 1874-ben is nyomtatásban látott napvilágot Áron Ede 83 Gyakorlati tenyésztési útmutatója, melyet bevallottan azért adott ki ..dacára a számosan megjelent, s a közönség kezeiben forgó selyemtenyésztési műveknek - hogy buzdítólag hasson ezen iparág felvirágoztatására" . Már 1863-ban mozgalom indult az Országos Iparegyesület újjáélesztésére, de az csak 1867. szeptember 15-én tarthatta meg alakuló közgyűlését. Az 1700 fős tagság soraiba az ideiglenes elnök felhívására az ország 26 gazdasági egyesületéből 150 gazda is belépett. 81 Legjobb hagyományai szerint ezután is, ahol csak tudott, pártolókig lépett fel a selyemtermelés érdekében. Az Iparegyesület kiállítási bizottsága részben szervezte, részben regisztrálta a különböző szintű kiállításokat, a szakkiállításokat csakúgy, mint az országosakat és nemzetközieket. A tárgyalt korszak jelentősebb kiállításai (1863 - Hamburg, világ 85 ; 1866 - Bécs, birodalmi; 1867 - Párizs, világ 86 ; 1870 - Graz, általános; 1872 - Kecskemét, országos) után a legreprezentatívabb a bécsi 1873-as világkiállítás volt, mely a korábbiak sorából több okból is kiemelkedett. Emlékezetessé tette az, hogy Magyarország itt jelent meg először önálló államként a 33 hivatalosan résztvevő ország között (1867-ben még az osztrák osztály egyes csoportjaiban szerepeltek a magyar termékek), de az is, hogy hatalmas deficittel zárult. 87 Az 1873. május l-jén megnyílt világtárlat az Osztrák-Magyar Monarchiában a liberális éra és a „gründolási láz." utolsó akkordjaként egybeesett az ekkor bekövetkező, s a 19. századvég legnagyobb válságának tartott gazdasági összeomlással (Bécs tőzsdekrach - 1873. máj. 9-)- E mélypontról a lassú fejlődés Magyarországon csak 1879-ben kezdődött el, de a válság egészen 1896-ig éreztette hatását ("nagy depresszió korszaka"). A kiállítás tartama alatt tetőzött a század utolsó, s egyben legnagyobb kolerajárványa is. 88 Magyarországról 18-an képviselték a selyemipart és -termelést. Közelebbről: Erdélyt 5 cég (köztük az Andrassovszky nővérek 186()-ban alapított kolozsvári gyára 89 , továbbá brassói feldolgozó vállalatok, s egyetlen Doboka vármegyei tenyésztő 90 ). Horvát-Szlavónia területéről heten hoztak nyers és fonott selymeket, így a nagy múltú Hoffmansthal cég új-gradiskai 91 gyára. Pestről két vállalkozás küldte el termékeit, az egyik selyemkalapokat, a másik - többek között - festett selymet állított ki.''- A fentieken kívül Tolna, Gömör, Baranya és Temes megye területéről jött vállalatok jelenítették meg a magyar selyem színvonalát. 93 Özv. Bezerédj Adél hidjai termékei nagy aranyérmet nyertek. A tájékoztató szerint a vállalat Bécsben értékesítette nyersselymét, a szőtt kelméket viszont a környező vidéken adta el. Gyártásvezetője ekkor Lőwenstein Lipót volt, a bemutatott foulardkelmék színnyomatait pedig Preusse József készítette Bécsben. A kiállítás magyar részének külön érdekessége volt a háziipart szemléltető 21. csoport. A korábbi határőrvidéki lakosság körében a selyemtenyésztés továbbélését mutatja, hogy Deliblát-
