Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1995-1997 (Budapest, 1998)

SZOVÁTAY ADRIENNE: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a kezdetektől az első világháborúig

jában okozott változással. A hazai orvos- és állatorvos-tudomány nem fogadja el ezt az elméletet

72

, de a természetgyógyászok körében vannak ma is hazai

73 és külföldi követői.

74 KKassán 1721-hm kiadott. Kalendárium OeconomicumPerpetuum az egyes hónapokban előforduló baromfi-betegségek megelőzésére és leküzdésére, a kor felfogásának megfelelő, főleg takarmányozási jellegű tanácsokat

75 tartalmazott. A tapasztalt baromfitenyésztők népszerű munkáikban közölték megfigyelésük eredményét, és különféle orvosságokat fundáltak ki a „baromfidög" ellen. Főleg hagymát, fokhagymát, kálium-permanganátot és sósavat használtak.

6,77 A magyar nyelvű népszerű baromfi-tenyésztési munkák közül 1826-ban Fay™, majd 1831ben Lánghy

1

"

1 munkája jelent meg. Különösen az utóbbiban találhatók részletes baromfi-orvoslási ismeretek. A „járvány-nyavalyát" egyetlen betegségnek vette, és a beteg állomány még egészséges egyedei számára friss ivóvizet és esetleg felfőzött kőrisfaolajat ajánl. Tyúkonként naponta egy kávéskanál faolajat is hasznosnak ítélt, különösen akkor, ha az utóbbinak 8-12 latjába egy felaprított fokhagymagerezdet és 1 icce bort (ugyanannyi vízzel felfőzve) tettek. Helyesen vette észre, hogy a náthás baromfi orrlyukai eltömődnek, s emiatt a baromfi szájon át lélegzik, s ezért szárad ki a nyelv nyálkahártyája. A sokféle gyógyír közül legtöbbre a szalonnát és a piskolcot (antimont) tartotta. A lágy héjú tojást Lánghy „idétlennek" nevezte . Megemlítette, hogy a babonás nép az apró tojást azért nevezi kakastojásnak, mert azt hiszi, hogy belőle a trágya melegétől basiliscusgyík kel ki. „Fejdaganaton" a szemgödör áatti üreg nagy mértékű megduzzadását értette, amely az állat látását akadáyozza, pípet is okozhat és ragályos. (Ma idült légzőszervi betegségnek nevezzük ezt a kórformát, amelyet többnyire mycoplasmal?, okoznak). „Száraz betegségen" a fartőmirigy duzzanatát értette, amelyet fel kell nyitni. Külön „betegségként" tárgyalta az étvágytalanság, a hasmenés és a szorulás tüneteit, s mindegyiküket takarmányozási okokra vezette vissza. Ajánlása szerint, a begyben kitapintható emészthetetlen tárgyat a begy oldalának felmetszésével könnyedén ki lehet venni, majd a sebet, bevarrása után, írós vajjá és ecettel kell bekenni. „Szemfájás" (kötőhártya-gyulladás) esetén a szem kenegetését javasolta a vérehulló fecskefű (Chelidonium) és a borostyán borban elegyített levével. A tetvek ellen, egyéb beavatkozások között, a disznózsírban eldörzsölt kéneső (higanyszulfid) tyúk bőrébe váó bedörzsölését ajánlotta. A rühöt {scabies) és a koszt (favus) még azonos betegségnek tartotta. „Nyavalya-törés" („erős ín-ráigatózás", váószínűleg agyvelőgyulladás) esetén főleg diétát javasolt (korpás olaszkáposztát). Köszvénynek a lábízületek megduzzadását nevezte, amelynek oka a hideg, párás ól. Szólt egyebek között a keserű mandula és a beléndek magva, valamint a kávéáj átá okozott mérgezésről. Betegségmegelőző javaslata közül említést érdemel a fokhagyma adása, amelyről ma már tudjuk, hogy növényi antibiotikumokat (fitoncidokat) tartámaz. Lánghy a pulyka betegségének vélte és „himlőnek" nevezte a kéthónapos korban megjelenő bőrfüggelékeket, s ekkor a meleg helyen váó tartást ajánlotta. (Ebben az életkorban valóban fogékonyak a kispulykák a betegségekre.) A nyelv kihólyagosodása (szájgyulladás) esetén az ivóvízbe rozsdás vasat javasolt tenni. (A pozitív mágiának ez az eszköze esetleg oligodinámiás fertőtlenítőszer lehet).

80 A tollak vérbőségét „hideglelésének tartotta. A sántaság tü-