Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
FÖLDYNÉ VIRÁNY JUDIT: Lippoczy Norbert könyvgyűjteménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
nyok között szerepel a német Gühne család igen érdekes 15 generációra visszamenő csal ádfáj a. A család felmenői 1526-tól 1965-ig bezárólag a borászathoz kapcsolódó f oglalkozásokat űztek, melyeket, nevük mellett, fel is tüntettek. Találunk köztük, vincellért, pincemestert, szőlősgazdát, borkereskedőt, kádármestert, és a maiakközül: borászati laboránst is. A gyűjtemény kétségen kívül legértékesebb darabja a bolognai születésű ( 1230-1310) Petrus de Crescentiis "Rural im commodoru libri" című művének 1571 -ben Krakkóban lengyelül kiadott munkája. A töredékes könyvet Lippoczy Norbert 1939-ben kapta ajándékba a tarnówi püspöki múzeum akkori igazgatójától, Stanislaw Bulanda prelátustól. Bulanda talán rekopenzálásképpen adta múzeuma fejlesztése érdekében tett törekvéseiért. Lippoczy népi üvegfestmény és kerámia kollekcióját ajándékozta többek között a tarnówi múzeumnak. Ugyanakkor Lippoczy ajándékként "polonica"-t juttatott fogadott hazájából szülőhazájába. Azzal nyugtatta azonban lelkiismeretét, hogy így egyrészt talán a legelső írásbeli emlék kerül a magyar bortermesztésről Magyarországra, másrészt Lengyelországban 9 hivatalosan is nyilvántartott példány maradt még. A fentieken felül és a saját példányán kívül még egy Tarnówban városában is maradt. A nekünk juttatott, töredékes mű hitelesítő adatait a számozatlan oldalak utolsójáról tudjuk meg ti. hogy Sarffenberg Stanislaw nyomdájában készült. A 16. században nyomtatott művet számos földműveléssel és borászattal foglalkozó kiváló metszet díszíti. Lippoczy fordításában a 292. hasábon Magyarországra vonatkozó szöveg a következő: Különfélék a szőlők, az országok különfélesége szerint, amelyekben más és más módon vannak művelve, a karók sorjába állanak, amelyekhez a szőlőt hozzákötözik és ennek is 2 féle módja van: az első-, amikor minden karóhoz egy tőkét kötnek, általában teszik ezt Lombardiában és Romaniolában de a Magyar földön (Magyarországon) is, ahol a szőlő alacsonyan nő (de lehet úgy is értelmezni: hogy alacsonyan van nevelve). Ha ilyen móddal a szőlőt száraz (sovány) talajra ültetik, akkor a tőke oldalától 3 láb távolság legyen, kövéren 4 láb, közepesen 3 és fél lábra álljanak a tőkék... Az így a múzeum tulajdonába került és lengyel nyelvű Crescentius példány töredékes. Címlapja és az első 18 oldal, ill. 36 hasáb, valamint a 700 hasábot követő oldalak hiányozanak. Az említett hiányokon kívül is mintegy 80 különböző lap (kétszer annyi hasáb, mert kéthasábosan nyomták) hiányzik. A hiányzó lapok pótlása és a meglévők restaurálása később elvégzendő feladat. A könyv felbecsülhetetlen értéke az előzőkben ismertetett Európa-szerte ismert és becsült tartalmán kívül (a 14-18. század végéig számos kiadása jelent meg) az így, töredékében is több mint 200 igen kiváló metszet. Az 512. hasábig növényeket, munkafolyamatokat, mezőgazdasági jeleneteket találunk. Attól kezdve állatokat, elsősorban háziállatokat. Az egyes fejezetek elején a metszetek nagyobb méretűek, 14x11 cm, a képek zöme 9x7 cm, részben feliratos és részben keretezett, az állatokat ábrázolók között kisebb is van.
