Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

FÖLDYNÉ VIRÁNY JUDIT: Lippoczy Norbert könyvgyűjteménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

Néhány kép két ízben is szerepel a műben. Ezek jeleneteket, munkafolyamatokat ábrázolnak, és így több téma illusztrálására alkalmasak. Természetesen a teljesség igénye nélkül, íme néhány metszet témája: szántás lóval, ökrökkel, boronálás, sövénykészítés, cséplés, hordókészítés, főzés üstben. Számos kép foglalkozik a szőlőmüvelés különböző fázisaival: szüreti jelenet; metszés; homlítás; fára futtatás; taposás; kétágúzás; hordófeltöltés. A birtokunkban került mű ismertetése után általános európai és magyar szerepére vonatkozóan a következő adatok tarthatnak érdeklődésre számot. Petrus de Crescentiis (Crescenzi) Crescentius 1230-ban született Bolognában, és itt is halt meg 1310-ben. Törvénytudó ember volt, és városának legmagasabb méltóságát, "podestat is betöltötte. Politikai okok miatt menekülnie kellett, így Itália legkülönbözőbb tájain élt. Csupán 30 év múlva tért vissza szülővárosába, amikor is szenátorrá választották. Mezőgazdaságról szóló munkája, a "Ruralium commodorum libriXII" 1305-1309 között íródott. Az ókori szerzők közül Cato-va. (Marcus Porcius Censorius, szül. 234.Kr.e., Műve "De agrocultura)", Varro-ra. (Marcus Terentius, szül. 116 Kr.e., műve "Rerum rusticarum libri"), és a legnagyobb ókori polihisztora, a negyedik századi Palladius-ra, (Rutilus Taurus Aemilianus, 14 kötetes műve, "Dererustica"), de legfőképpen a Kr.u. 60-ban született Columella-ra (L. Junius Moderatus) műve "De rerustica") munkájára támaszkodott. Az utóbbi maga is gyakorló gazda volt, és a földművelésen kívül korának állattartásáról is leírást ad. Crescentius műve nyomtatásban először 1471-ben Augsburgban jelent meg. Az első, mégpedig francia nyelvű fordítása 1371 -ben készült — királyi utasításra —, az első olasz fordítás pedig 1478-ban Firenzében jelent meg. 1494-ben újból Augsburgban és Strassburgban, de német kiadás készült fametszetekkel díszítve is. A legszebb régi kiadás pedig Lorrainben látott napvilágot 1474-ben. A 18. század elejéig folyamatosan készültek újabb kiadások és fordítások, az említetteken kívül angol és lengyel nyelven is, sőt egy cseh nyelvű, az 1486-os strassburgi latin nyelvű kiadás alapján készült példányról is van tudomásunk, amelyet Prágában őriznek, és amely az 1933-ban megjelent Crestcentius bibliográfiában még nem szerepel. (Crescenti Bohemi Eiderunt Vratislav Smelhaus et Kréta Neradova. Pragae 1966.) A mű megállapításai az elődök munkáján kívül tapasztalatokon nyugszanak és magasan fölötte állnak Crescentius saját kora tudásszintjének. A munka elterjedtségét bizonyítja — bár magyar nyelvű fordításról nincs tudomásunk — a latin nyelvűek közül az országunkban összesen 10 példányt őriznek. Az az 1471 és 1495 között készült augsburgi, strassburgi ill. speyeri kiadásokból, részben az egyházi könyvtárakban (Kalocsa, Esztergom, Székesfehérvár, Debrecen), részben pedig az Országos Széchényi Könyvtárban, a Tudományos Akadémia és a budapesti tudományegyetem könyvtáraiban. (Ld. Catalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungáriáé asservantur. Editerunt Géza Sajó et Erzsébet Soltész. Budapest. 1970.350-351 .p.) Ezekhez a távolról sem kimerítő adatokhoz feltétlenül hozzá tartozik Lippoczy Norbert és családja történetének kivonatos ismertetése is. Annál is inkább, mert egyúttal az észak-magyarországi borexport történetének egy 200 évre visszamenő, igen érdekes rész-