Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)
BALASSA IVÁN: A futóhomok telkesítése
A nem egészen másfél évtizeddel később Mezőgazdasági Lexikonban már címszóként nem szerepel ugyan, de ezt olvashatjuk: „Talajjavítások — T e I k e s íl é s —" és utána kisebb változtatással közli a fentebb felsorolt műveleteket. A szövegben azonban továbbra is a telkesítés kifejezést használja. Pl. „...a telkesítésbe fektetett tőkét olyannak tekintjük, mely magával a birtokkal összeolvadt...". Egy félévszázaddal később az Új magyar lexikon 14 Talajjavítás melioráció (lat.-ból) amelioráció címszó alatt mutatja be, de már az irtást nem említi és tágabb értelemben a vetésforgót, a talajjavító növények alkalmazását ide sorolja. Majd megjegyzi: „Korábban c műveleteket a hasonló értelmű telkesítés szóval foglalták össze". A mai mezőgazdasági irodalomban már nem használatos. A telkesít, telkesítés 'Urbarmachung, Urbarmachen' a nyelvtörténeti szótárakban 1 nem található. Nem említi a TESz sem és nincs nyoma a különböző tájszólárakban (pl. MTSz., SzamSz., SzlavSz., stb.). Ennek ellenére, vagy éppen azért úgy véltem, hogy nyelvújítási szó lehet, de sajnos nem találtam a nyomát pl. FÁBIÁN Pál a reformkor gazdasági életének nyelvével foglalkozó tanulmányában sem. Mindenesetre sajnálni lehet, hogy ez a nyelvújítási, de eredetében nagy régiségre visszatekintő telkesít, telkesítés szavunk a történeti és mezőgazdasági szakirodalomból egyaránt eltűnt. A homokról általában A Kárpát-medencében, főleg annak középső részében, jelentős nagyságú homokterülcleket találni, melyek nagy része a 18-19. században még terméketlen pusztaság, vagy legjobb esetben gyenge minőségű legelő. A legnevezetesebbek Somogyban, Tolnában, a Kis-Alföldön, a szabolcsi Nyírségben fordulnak elő. A legkiterjedtebb a Delibláti-homokpuszta (kb. 400 km ) és a Duna-Tisza-közének végtelen homoksivatagjai. VEDRES István szerény számítása szerint 1808-ban „Szeged Városában^mintegy 10.000 Hold Sivány Homokság..." található, ami állandóan csak növekszik. 1865-ben már 29,478 hold terméketlen, s haszonvehetellen. Kecskemét környékén a török hódoltság alatt a futóhomok jelentős mértékben terjedt, hiszen ebben az időben a megmaradt lakosság elsősorban állattartásból élt. Mikor a város határát 1792-ben felmérték, azt 12 négyszög mérföldnek találták és abból 1617% homokkal fedett, de alig telt el tizenhárom év, amikor már 50%-án borította homok. Kecskemét igyekszik a homok terjedését akadályozni, így szigorúan megbüntette azt a bugaci gazdát, aki akolnak hordta el a bokrokat és ezzel elősegítette, hogy a „homok méginkább folyjon". Különösen tiltották a homok felszántását, mert a megbolygatott homokot a szél könnyen vitte tovább. Kecskemét sok igyekezete megfeneklett azon, hogy a kunok gazdálkodásába nem szólhatott bele. 1825-ben Kecskemét nagyarányú homokmegkötési munkába fogott, és a határt tíz szakaszra osztotta fel. 1810-1840 között a város lakosai között 4074 holdat erdőnek, 1600 holdat szőlőtelepítésre osztott ki. Azt tartották, hogy a fa, beleértve a gyümölcsfát
