Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

BALASSA IVÁN: A futóhomok telkesítése

is, és a szőlő a legalkalmasabb a homok megkötésére, míg a szántóföldi hasznosításra csak későbben került sor.

19 A futóhomokot a szél tovább viszi és mindig újabb és újabb területeket borít el. A mai országhatárainkon belül kb. 2,5 millió a homoktalaj és ebből 0,5 millió kh. a tcl, 20 jesen termekellen. A homokterületek termővé tétele és terjedésének megakadályozásának kérdése már II. Józsefet is foglalkoztatta, de az Országgyűlés ezt csak 1807-ben a 20. czikkelyben fogalmazta meg: „A futóhomok által okoztatni szokott károk elhárításáról és az általa elöntött területek termővé tételének módjáról"

21 címen elsősorban a homok erdősítéséről rendelkezik, de érinti a legelők kérdését is. A későbbi törvények is főleg a fával történő megkötést szorgalmazzák. Leszögezik, hogy „...ha a futóhomok elfolytása az érdekelt birtokosok megegyezésével nem eszközölhető, a közhatósági beavatkozásnak is helye van".

23 Ezek a törvények próbálták ellensúlyozni azokat a hatalmas károkat, melyeket a futóhomok okozott, nemcsak a legelőket, szántóföldeket, hanem a településeket is veszélyeztetve. „Kis-Teleken 1789-dik Esztendőben a Tsongrádi uttzában is Éjszak felől a 4 végső Házokat a Sivány Homok, ablakjaik magosságáig beborította; a Pesti uttzán is Éjszak felé illy veszéllyel fenyegette..." a házakat.

24 1824: „Köztapasztalásból Kijjóspusztának Zsombókos kúti melléke siványos homoktól elboríttatván, nehogy a jó legelő ezáltal elnyomatasson, jövő tavasszal a redemtus lakosok között felosztani és fákkal beültetni rendeltetik". De lássunk egy távolabbi példát is. „Heves megyében Ugh és Kürth határában 1762-ben alig volt 100 holdnyi homokság, — 's néhány év előtt már 1000 holdra kiterjedett..." A homok megfékezése nemcsak az új termőföld miatt vált egyre fontosabbá, hanem azért is, hogy megmentsék azokat a területeket, melyeken már valamilyen termelés folyt. A homok szavunk az egész magyar nyelvterületen ismert és használt. Adataink 1055ig nyúlnak vissza. Jelentése: 1. Sand; 2. homokos terület, homokdomb. Ótörök eredetű és a magyar ótörök érintkezés legkorábbi korszakából származik;

27 jelentette a legelő területeket is. Szinte minden török nyelvben megtalálható, de még a mongolból is ki lehet mutatni. Azzal is számolni lehet, hogy a szóvégi -k magyar képző (vö. fék, fészek stb.)

28 A homokkal együttélők annak különböző fajtáit más-más jelzővel illették. Érdemes ezek közül néhányat megemlíteni. Szegedről BÁLINT Sándor 9 ezeket sorolja fel: „A kietlen sívó homok, más néven sívány, síványhomok, homoksívány, síványság, futóhomok, föl ár adóhomok. Tréfásan ürgesivalkodó, lószaggató névvel is illetik. Egészen laza, művelésre alkalmas a poszhomok, pöszehomok, másnéven fosóhomok. Az aprószeműnek lüsztös a neve. A szeleshomok erősen ki van téve a szél hatásának. Színe szerint van szürkehomok, sárgahomok, vöröshomok, feketehomok" A Kiskunságban a homok minőségét ilyen nevekkel különböztették meg: futóhomok, heveshomok, érc, szélhordta sivány, szakadthomok, csiligés. Szánkon és Móricgáton sívó-, sívány-, futó-, sárga-, barna-, feketehomokot különböztetnek meg és ezek mindegyikéhez külön-