Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

BALASSA IVÁN: A futóhomok telkesítése

követelő kéziszerszámokat, az ásót és kapát használták volna". Mindezt még ki lehet egészíteni CSONKA Mihály kiskunhalasi földműves szavaival: „Megjegyzendő, ezt legfeljebb kö/elre lehetett húzatni, 20-25 lépésre, mert úgysem sok fért rá a högyhúzóra, legföljebb pár talicskára való: és ha a puhája le lett húzva, megint felszántották a dombot. Mindig így folyt, míg le nem kopott a domb. Sokat kelleti sürögni-forogni oda-viszsza. Mikor üresen húzatták vissza a högyhúzoX egyszerűen felfordították, és a két szarván csúszott, mint a szánkó a havon. Mikor visszatértek a dombra, újra nekiakasztották, mint az ekét szokták". A hegyhúzóhoz hasonló rét- és földgyalut a 19. század közepétől tudjuk kimutatni. Általában a szántóföldek dombosabb és gödrösebb részeinek kiegyenlítésére ajánlja a szakirodalom. Formája és használata lényegében megegyezik a paraszti használatú hegyhúzóval. „Ezen gyaluval rövid idő alatt, rendkívül sok földel lehet a mélyedésekbe összehordani, melynek további kiegyengetését kézi munkások által kell eszközöltetni". A kiváló szerszám mégsem terjed, sokan haszontalannak is mondják. Ennek az lehet az oka, hogy használat előtt az elhordandó földterületet nem szántják fel, enélkül pedig nem lehet hasznos munkál végezni. A homokkal kapcsolatban történő használatáról csak az 1880-as évektől kezdve rendelkezünk adatokkal, míg általános elterjedésével csak a századforduló idején lehet, elsősorban Szeged-Kiskunhalas környékén számolni.

53 Ez utóbbi helyen 1885-ben dolgoztak ezzel a szerszámmal.

54 Szegeden feltűnése nagyjából összeesik a nagy árvíz után megindult földmunkákkal. Európában Itáliában sokfelé használták, ezt bizonyítja Leonardo da VINCI (14521519) egy rajza, melyen a lalajgyalut két ökör húzza. Ez nem lehetett egyedülálló jelenség, mert Augustino GALLO 1578-ban megjelent könyvének egy lapján is megtaláljuk ábrázolását. Talán innen terjedt a 18. században Angliába, Németországba, Skandináviába. Az utóbbi helyen elsősorban csatornák kivájására szolgált. Egyiptomban napjainkban is alkalmazott szerszám, mint arról az 1960-as évek végén alkalmam volt a helyszínen meggyőződni. Közép-európai elterjedése még korántsem tisztázott, de itt főleg rétgyaluként, és a szántóföld egyenetlenségeit tüntették el vele.

55 Nálunk erre a célra elsősorban a nagybirtokon alkalmazták. A homokdombok elegyengetésére történő használata csak a Duna-Tisza közén bizonyított, olyan területen, ahol az olasz földmunkások hatása a múlt század utolsó negyedében kimutatható. A homokhúzó (hegyhúzó) északolasz származása elképzelhető, de a Dél-Alföldön ismert jellegzetes formája a feladatnak megfelelően itt, és a 19. század utolsó negyedében alakulhatott ki. Azokban a parasztgazdaságokban, melyek Szegeden és környékén fogattal rendelkeztek, a szekér (kocsi) is kitűnő segítséget jelentett a homokdombok völgybe történő szállítására. „Leszerelték a kocsi felső részét. Két, olykor három pörgettyűi illesztettek a helyére. A pörgettyű U-alakra formált, mintegy 6-6 cm vastagságú oszlopból készül. Az. U-alak alsó, vízszintes részéi az első pörgettyűnél kifúrták és nyakszöggel rögzítették. A hátulsó pörgettyűnél alul olyan kivágásokat készítettek, hogy segítségükkel a hátulsó tengelyre erősített rakonca, másként cibak szögeibe beilleszthető legyen. Az U-alak