Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

BALASSA IVÁN: A futóhomok telkesítése

ezt nevezték száza s kapának. Ezzel lazították fel a homokot, hogy könnyebben lehessen lapátolni, hányni az alacsonyabban fekvő területekre. A nyelet fa- vagy vasékkel erősítették a köpübe, ha ez a merőlegestől 40° nagyobbra tér el, akkor nagyra áll, ha kisebbre, akkor kicsire áll. Az életlenné vált kapát reszelték, kalapálták. Előfordult, hogy olyan homokot kellett elegyengetni, melyen valamikor szőlőt termeltek vagy fa növekedett. A megmaradt gyökereket csákánnyal vágták ki. Ennek köpüje ovális alakú, ebbe kb. 80 cm hosszú nyelet erősítettek. Ha nagyobb területről kell a homokot elszállítani, akkor előzőleg felszántották, és valamilyen emberi vagy állati erővel mozgatott szerszámmal szállították a távolabbi völgyekbe, mélyedésekbe. Ennek legegyszerűbb eszköze a talicska, melynek előfordulását a 16. század óta ismerjük. \53S:Talyczka; 1556:Carruce manuales wlgo taryeka* A 19. század második felében alakult ki a kubikos talicska, melynek változatai a Dél-Alföldön homokszállításra széles körben elterjedtek. Ezt téli időben a legtöbb ember maga is el tudta készíteni, és csak a vasalását végeztették kováccsal. Ugyanezt a szerszámot használták a ház- és tanyakörüli munkára: trágya-, répa- vagy szeméthordásra. A homokdombok elegyengetésének nehéz munkáját legalább részben igyekeztek az igavonó jószágra áthárítani. Ennek egyik legegyszerűbb szerszáma az a 2-3 méter hoszszú deszka, melyet az előzőleg felszántott homokba akasztottak, és ökör vagy ló segítségével a közeli mélyedésbe vontatták a homokot.

41 Ez inkább alkalmi szerszám, melynek megfelelőit más tájakon a rétek, legelők vakondtúrásait egyengették el.

42 19. Hegyhúzó szarvára és keretére állítva. Szeged. Móra 1 erenc Múzeum. Szeged