Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

Raoul H. Francé-emlékülés - STEFANOVITS PÁL: Raoul H. Francé kapcsolata a magyar talajtani szakemberekkel

lajbiológia fogalmának első szabatos és a talaj egész növényi és állati mikro- és makro-élőszervezeteit komplex értelemben átgondolt fogalmát Raoul Francé vezette be 1911-ben. Tőle származik a ma is széltében-hosszában használt edaphon elnevezés, amely alatt a talajban élő növényi és állati szervezetek összességét értjük" (15. old.). Majd később: „Az edaphon elnevezés alatt tehát szorosabb értelemben a talajban élő mikro- és makroszervezetek életközösségét, biocönózisát értjük. Tágabb értelemben véve azonban ide soroljuk azokat az alacsonyabb, vagy magasabbrendű növényi és állati szervezeteket is, amelyek úgy magában a talajban, mint annak felszínén megélhetnek, vagy pedig életműködésüket egyidejűleg a talajban és annak felszínén folytatják le" (222. old.). Ugyanezen könyv 976. oldalán Varga Lajos írja a következőket: „Francé (1921) a talaj életközösségére (edaphon) vonatkozólag a következő jellegzetes bélyegeket sorolja fel: 1/ Az edaphon minden tagja a földgolyó elmállott felszíni rétegében, a mezőgazdasági talajtan meghatározása szerinti termőtalajban (erdőtalajban) él tartósan. 21 Táplálkozásukban teljesen és tartósan vagy a talaj és a talajlevegő táplálékanyagaira, főként annak nitrogéntartalmára, vagy pedig a biocönotikai lánc más tagjaira vannak utalva." Továbbá: „A talaj baktérium- és gombaflórájának közösségi (cönológiai) vizsgálata sokkal régibb időre nyúlik vissza, mint a talajban lakó állatvilágé. Egyes talajlakó állatcsoportokat feldolgoztak ugyan, ... de az egész faunát együttesen eddig még igen csekély mértékben kutatták fel. Francé (1921) tette az első kísérletet ebben az irányban, aki 1903-ban megkezdett és 1910-től rendszeresen folytatott vizsgálataival a talaj egész életközösségét igyekezett felderíteni (970. old.). De nem csak a talajbiológiával eljegyzett magyar szakemberek idézik Francé gondolatait, hanem a szűkebb értelemben vett talajtan klasszikusa 'Sigmond Elek is, aki az Altalános talajtan (1934) című könyvében így ír: „A talajok tehát a nyers kőzetektől lényegesen különböznek éppen azért, mert állandó változások mennek bennük végbe. De abban is eltérnek a holt kőzetektől, hogy a talajokban rendesen élénk szerves élet megy végbe. Ezt nevezik edafonnak (a görög edaphos = talaj után), vagyis a talaj életének, népességének (Soil population), mikrokozmoszának, stb." (18. old.). Ugyanezen könyv biológiai fejezetét Telegdy Kováts László írta, aki így hivatkozik Francé munkájára: „A talajban élő állatvilág a talaj fizikai és chemiai állapotával, valamint növényi szervezeteivel kölcsönösen összefüggő egységet képez, melyet Francé a víz planktonjának analógiájára edaphonnak nevezett el" (412. o.). Ezen kívül még a könyv két helyén idézi Francé vizsgálati aladait. De nemcsak az írott anyagban mutatható ki Francé hatása, a reá való hivatkozások alapján, hanem azoknak a szakembereknek a munkásságában is, akik talajkémiával és növénytermesztéssel foglalkozva elismerték a talajban élő szervezetek elsődleges szerepét a talajok képződésében és termékenységük alakulásában.