Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

Raoul H. Francé-emlékülés - STEFANOVITS PÁL: Raoul H. Francé kapcsolata a magyar talajtani szakemberekkel

Raoul H. Francé kapcsolata a magyar talajtani szakemberekkel Stefanovits Pál A tudományos munka értékelésekor két mutatót vehetünk alapul, a megjelent munkák (publikációk) számát, az ezekben közölt új megállapításokat és adatokat, valamint a tudományos közlemények hatását más szakemberekre, amit ma a citációs indexekkel fejezünk ki, vagyis, hogy a közölt eredményekre mely munkákban történik hivatkozás. Raoul Francé munkásságát a szakirodalmi jegyzékekből ismerjük, most annak a hatásnak eredünk nyomába, melyet a magyar talajtani szakemberekre kifejtett. Mindezt pedig az alapvető talajtani könyveink alapján tesszük. Elsőként Ballenegger-Finály A magyar talajtani kutatás története 1944-ig című könyvet vesszük alapul, mint e szakterületnek hiteles történeti feldolgozását. Ebben „A talajbiológiai kutatások fejlődése" című részt Varga Lajos állította össze, melyben a következőket olvashatjuk: „...a kutatók egész sora foglalkozik a talajlakó mikroorganizmusokkal. Fokozatosan kiderítik a nitrifikáció, cellulózbontás, denitrifikáció mikrobiális folyamatát; A vizsgálatokat kiterjesztik a talajlakó mikroszkopikus gombák talajalakító szerepének felderítésérc is. Századunk elején már igen élénk talajbiológiai vizsgálatok folynak az egész világon. A hazánkban nevelkedett Francé R. kiterjedt kutatásai alapján megírja jelentős könyvét, amely 191 l-ben jelent meg első kiadásban. A talaj élőlényeinek összességét edaphon-nak nevezte el. Rámutat arra, hogy a lalajlakó baktériumok, mikroszkopikus gombák, moszatok mellett a protozoonok, férgek, főként a földigiliszták, rovarok álcái, a vakondok stb. igen fontos működést fejtenek ki a talaj élete és termelékenysége szempontjából. Fizikai úton porhanyítják a talajt, hozzájárulnak a növénytermelés szempontjából annyira fontos morzsás szerkezet kialakításához. Táplálkozásuk során végzik a talajba jutott vagy juttatott, elhalt szerves növényi maradványok elemi felbontását, végeredményben a humusz képzésének folyamatát" (280. old.). Ebből az idézetből is megállapítható, hogy Francé munkássága a biológiai szemléletű talajismeret kialakulása tekintetében megalapozó jellegű volt. Ugyanezt erősíti meg a továbbiakban: „A talajlakó egysejtű állatkák biológiai kutatása az 1920-as években indult meg nagyobb lendülettel. Új vizsgálati módszereket dolgoztak ki, amelyeket azután tovább tökéletesítettek. Sokan azt állították, hogy a protozoonok a talajban nem élnek aktív életet, s ott csak betokozódott állapotban mint cysták fordulnak elő... Ámde a világ számos kultúrállamában megindult rendszeres protisztilógiai vizsgálatok kiderítették, hogy a rendes nedvességű talajokban eleven életet élő (aktív) protzoonok