Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1992-1994 (Budapest, 1994)

Raoul H. Francé-emlékülés - GEORG SIEBENEICHER: Justus Liebig, Raoul Francé, Sir Albert Howard — drei Begründer biologischen Landbaues

Justus Liebig, R. H. Francé és Sir Albert Howard — az ökológiai földművelés megalapozói Liebig (1803-1873) végleg megerősítette azt az elméletet, amely szerint a növények nem közvetlenül a humuszból, hanem egyszerű „ásványi" közvetítés útján veszik fel a táplálékot. Ezért helytelen őt a mai „konvencionális" földművelés megalapozójának tartani. A „Mezőgazdasági kémia" című, első ízben 1840-ben megjelent könyvében már megkülönböztette a levegőből származó éghető elemeket, tehát a nitrogént és a szenet, valamint a talajból származó el nem égethető „ásványi" elemeket. Liebig szerint szükség esetén csak ezeket a mineráliákat kell pótolni, míg a nitrogén a természetes körforgás által a takarmánynövényekből kinyerhető. Ezzel a biológiai talajművelés egyik fő szabályának alapját fektette le: Semmi nitrogén utánpótlás! Könyvének 7. kiadásától fogva (1862) ezt az elvet, és a biológiai talajművelés egyéb alapszabályait részletesen megalapozta, jóllehet a biológiai nitrogénkötést még nem ismerte. Ezt a hiányt Hellriegel és Wilfarth csak 12 évvel Liebig után pótolták. Raoul H. Francé (1874-1943) mint mikrobiológus, botanikus, zoológus, geológus ezen egyes megállapításokat az "Edafon — a lalajlakó mikroorganizmusok ökológiája" (1910/1911) című művében foglalta egységbe, és ezzel lefektette a földművelés és kertészet talajbiológiai módszereinek alapjait. Ez a következő fő szabályt tartalmazza a biológiai talajművelés számára: A talajmegmunkálás lehetőleg talajforgatás nélküli, sekély legyen, mély talajlazítás biztosítása a növények táplálékfelvételében közvetítő szerepet játszó talajélel ápolását. Ezáltal a komposztálás — legyen az komposztprizma vagy felületi — módszeres tudományos alapokra helyeződik. Francé Liebiget az emberiség „örök jótevőjének" nevezi, mivel Liebig a talajrablás ellen és a mineráliák pótlásáért harcolt. Sajnos feltehetően nem ismerte a „Mezőgazdasági kémia" 7. kiadását, különben Liebig tanait a saját egyéni elgondolásai sarkkövének tekintette volna. Végül Sir Albert Howard (1874-1947) számos kultúrnövénynél a gyakorlatban alkalmazta e két úttörő tanait, főleg az alatt a kereken harminc év alatt, amit Indiában töltött. A növényeknek a betegségekkel és kártevőkkel szembeni jobb ellenállására — melyet a legfontosabbnak tartott — kidolgozott "Indore"-eljárásának lényege: a komposztálás során minden növényi és állati hulladékot értékesíteni kell.